Pflugerfefi blogja

A múlás ködèn át fèny dereng,

a valóság nyeregbe pattan,

mint dervis az álom kereng,

s az èlet foltokban bekattan,

mérlegen billeg a súlytalan,

hasra hízik a  ló ha hàtas,

a tobzódàs már aránytalan,

a korongon a köcsög mázas,

a bàrgyúvá vàlás útja soros,

kenguru ugràsa hatalmas,

táncot imitàló vèn, túlkoros,

s tàn az életre lesz alkalmas,

a múlás ködèn dereng a fény,

mosolyt hordoz , életre sàrmosan,

ölében szeretve érkezik a remèny,

veled marad de nem àlmosan,

bal làbbal kel az álomtalan,

vegetàl a minden, sután,

a vègtelen így lesz kortalan,

el múlhatunk rövidke èltünk utàn!

Mit èr a verses buzgalom,

mit èr ha szépen szól dalom,

ha a szó  kóborol  száll és nincs irgalom,

hiába szól dalom,

mit ér az értelmes gondolat,

ha tovább viszi a gyorsvonat,

ha a mondat csak szót osztogat,

hiàba szól dalom,

mit ér ha làtom az èletet,

s nem nyomom a fékeket,

olvashat bàrki, ha nincs értelem,

hiàba szól dalom,

hiàba szól dalom,

ha most az alkalom

nem tudat, s nem fontos,

hiába szól dalom?

Rád hangolódtam  az èvek során,

mint zenekar a karmesterre

s mint ízt érzi a borász a boràn

űz a vágy hajnalban és estelente

felhőket sodor a hajnali szèl

lelkeket kötöz sorjáz az érzelem

a mámor kérdezve mesél

nem talál fix helyet a félelem

rád hangolódtam az évek során

kordában tartott mosoly a jutalom

èbredtem  vállaltan mindig korán

hisz szerelmed kísért végig utamon

nos azt hiszem ez pont egy álom

mely valósággá kéredzkedett,

keresd a szívet tán megtalàlod

mert az érzés mindíg vèdekezett

ŕád hangolódtam az évek soràn

a szeretet hangja angyalhang

a közös utak odatekert volán

s a tovàbb kongó nagyharang

Virágzó lelkek , hovà lettetek

morzsolt dohànylevelek pipába

valók, múlt időket vettetek

s beleestetek abba a hibàba,

mit a porrá váltak  magukèvá tettek,

a kor mérgező lehangolt attitűd,

suttogàssá halkul az èlet,

költő... elhamvad minden betűd,

s eltompul igèretes fényed,

de csak harcolj szavaiddal,

fontossà vàlik talán a lènyed,

lesz majd ki sötètből kilép,

átèrzi soraid megváltó hangulatát,

mit az èrzés lelkedből kitép,

magàévá teszi a szív " halkulatát"

Almát csen a fàról a gravitáció,

komposztban a jövő èrik,

megèrkezik a nyàr, vakáció,

az őszt a szelek vèdik,

Szelekkel fut az idő versenyt,

 nyer az idő , nyer a szél,

tovább dühöngetik a tengert,

életet egyik sem kímél,

Almafàt éltet a humusz, a föld,

Ádám és Èva óta gyökerein èl,

gyümölcsét élvezd, örököld

ízèt, magjàt,  úgy soha nem alél,

Alma gyümölcsök kiràlya,

idő védi, érzèkeny lelkületét,

nincs ízetlen vère, hibàja,

vèdi az ember fénylő èletèt,

Becsüld a gyümölcsfàkat,

hisz èltető valóságot ígèrnek,

egy alma rejt vitaminbombákat,

nem bántanak, csak kímélnek.