Pflugerfefi blogja

Rád hangolódtam  az èvek során,

mint zenekar a karmesterre

s mint ízt érzi a borász a boràn

űz a vágy hajnalban és estelente

felhőket sodor a hajnali szèl

lelkeket kötöz sorjáz az érzelem

a mámor kérdezve mesél

nem talál fix helyet a félelem

rád hangolódtam az évek során

kordában tartott mosoly a jutalom

èbredtem  vállaltan mindig korán

hisz szerelmed kísért végig utamon

nos azt hiszem ez pont egy álom

mely valósággá kéredzkedett,

keresd a szívet tán megtalàlod

mert az érzés mindíg vèdekezett

ŕád hangolódtam az évek soràn

a szeretet hangja angyalhang

a közös utak odatekert volán

s a tovàbb kongó nagyharang

A szél sodorja elmém szilànkjait

hitem szèthullott törmelèkeit,

vadviràg nő majd sírom fölött,

nap szítta porom oda költözött,

voltam, ki voltam éltem delén,

hagytam mit megéltem èn,

semminek tűnő maradèkom,

versekbe írott hagyatèkom,

nem dőzsöltem csak leéltem,

nem kaptam nem is kèrtem,

az èletem mégis szèp volt,

bàr maradt rajt"itt-ott folt,

emlékem úgyis itt marad,

az élet nèlkülem is halad,

s ha valakinek szívében felbukkanok,

lelkébe szèp szavakat suttogok,

versekbe írtam aroganciámat,

szűrt és sżűretlen nyers vágyat,

versekbe fúlt kètes èrzelmeket,

èlet adta álmokat, fèlelmeket,

emlèkezz rám ha megèrted,  

hisz emberi mivoltom volt teèrted,

lehetnènek soraim ars poeticám,

ha mulandóságom nem lenne

a legnagyobb hibàm.

Most mèg érezlek, látlak,

de mikor intenek az istenek,

csak lelkemben talàllak,

fènylő ujjaikkal intenek,

jöjj és viszünk a holnapba,

koborló àlmok varázsszőnyegèn,

úgy megyünk végleg tovább,

a mindensèg füstös egèn,

burkolva szárnyatlan tollakba,

ott vízionálhatod  a repülèst,

s tisztàra söpört utakon kereshetnéd,

a betegágyból felkelést,

most mèg èrezlek és làtlak,

de már tudom, hogy előremész,

csak a jövőben talállak!

Egyszerű, kevés beszèdű, ám dolgos,
hajnali èbredés, legott munkát talál,
henyèlésben nem ő a főkolompos,
lustaság elvei szerint... napi halál,


kérges tenyér, mit a dolog ráncosít,
háztájiban ember lèptékű az álom,
két szép lova, miket èrtékük táltosít,
nincs mire azt mondaná, nem találom,


hetek vègén elmegy Isten házába,
meggyónja nem létező bűneit,
viragot tesz a kereszt alatti vázába,
s munkával tolja tovàbb dolgos éveit,


hetköznapi hőssé  szememben válik,
többet èrő émber nekem mindenkinél,
ki mást nem remél, örömmel halàlig,
munka és kenyér örökkévalóságig.

Volt egy életem, de volt egy szorzó,