Pflugerfefi blogja
GyászHalottak napján....
Holt lelkek, àlmok bolyonganak
temetők fakó útjai között,
hallgat mind ki elköltözött,
csak krizantèmek bólogatnak
gyertyák pisla fénye festi
a holtak örök birodalmát,
lehet szerb, magyar, dalmát,
a lelkèt vègleg elereszti,
mind ki vesztett életcsatát,
èlőknek emlékként maradt,
pedig csak jelölt úton haladt,
kitàrta múlásnak ablakàt,
nyugalmat leltek a fèny karjain,
sötét èjben is làngol az örök
valósàg,visszatèrő körök
elúsznak a a távozó vizek habjain,
könnyes szemek, hajlott hátak,
imát mormolnak fàjó szájak,
emlékekbe kapaszkodva rejtik
a fájdalmat, s a jövőt csak sejtik.
Anyák napjára / Még fájsz/.
Szeretet szállodája volt lelked,
dolgos kezed sosem pihent,sok feladat három gyerek után,az élet felettünk is elsiet,de kérted, s nem halunk meg bután,
szeretettel már nem néz rám szemed,bár kéksége még feldereng,gyönyörű hangod is elment veled,a szívem dalaidért még elmereng,
még fájsz, holott már unokák vidítanak,különösen ilyenkor anyák napján,már csak a friss virágok virítanaklakod örökre bezárt ajtaján.
Minden ága
már nem emlékszem mindenre
persze a sparheit sustorgása
de te voltál a minden ága
anyám, rég elmentél, s én maradtam
azóta is csak annyit haladtam
amennyit mászik a csiga
lány derekán a hullahopp karika
veled talán más lenne az élet
meg azok a finom sütemények
fehér hajad, puha kezed
megyek hozzád és leszek veled
te voltál a minden ága
vártál haza vacsorára
szemed kékje látomás
hogy voltál, már csak álmodás…
Elmúlás
Ha megtérsz utadról, s nevénszólitod a halált,
vergődő önmagad keserű életén
átcsordul, már nem kéz a kézben
megtapogat a rettegés
vele a csöndes éj,
belédsüpped a remegés
vége van, ne remélj
ahogy a réten nyíló ködvirág
eldobja szirmát órákon belül
ugy kúszik léted le a mélybe
elkorhadni így bűntelenül
várólistán csak egy vonás
megannyi kis kereszt
papiron sercegő karistolás
egy legyintéssel átereszt
ennyi az élet röpke lebbenés
mint fogason az üres kabát
közösből kiszakadó reszketés
szemed tévelygése már nem saját
kettéváltál, tested feketül
üres tok, minden kizárva,
itt maradtál, gyengén, lelketlenül,
rászabsdítva a búcsúzó világra..