Pflugerfefi blogja
Statisztikám 2021.
Véget ért a 2021-es év, és ebből az alkalomból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.
2021-ben egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a www.poet.hu cím alatt. Tőled 25 verset publikáltunk az év során, ami jóval meghaladja az átlagot. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 14.6 naponta került fel tőled vers a Poetre. Igazán termékeny vagy, csak így tovább! :)
A 2021-ben publikált verseidet összesen 11 012 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 5%-ába tartozol. Ez nagyon jó teljesítmény, gratulálunk! Nem kereslek... című versed volt a legnézettebb 845 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 188-an szoktak megtekinteni).
1984 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket. Szeretet hatalma... című versed volt a legnépszerűbb 98 kedvencnek jelöléssel. Ez a versed az idén publikált művek legsikeresebb 5%-ában szerepel. Gratulálunk! Idén a régebbi verseid is gyarapodtak 46 kedvencnek jelöléssel, ami azt jelenti, hogy az olvasóknak annyira tetszenek a műveid, hogy a korábbiakhoz is visszajárnak elolvasni őket. Ez az igazi siker! :)
1797 hozzászólással is gazdagodtak a verseid az év folyamán. E tekintetben Keresem a csodát... című versed vitte a pálmát 89 hozzászólással.
A napi legnépszerűbb verseket tartalmazó hírlevelünkben 5 alkalommal is megjelent a te versed. Ez rendkívül kiemelkedő teljesítmény! Az év során 33 új figyelőt szereztél, ők minden egyes újonnan felkerült versedről külön értesítést kapnak. Ez átlagon felüli szám, gratulálunk!
Ha szeretnéd, hogy az új évben még többen olvassák műveidet, érdemes megfontolnod a Poet.hu GyIK-jában leírtakat.
Mint minden évben, idén is publikussá tettük az oldalunk statisztikáit. Ha pedig még nem követsz minket, várunk téged a Poet.hu Facebook oldalán, és a Poet Facebook közösségében, vagy követhetsz minket akár levélben is!
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a verseidet, és ihletben gazdag 2022-t kívánunk!
Köszönöm Poet!
A múlás ködén...
A múlás ködèn át fèny dereng,
a valóság nyeregbe pattan,
mint dervis az álom kereng,
s az èlet foltokban bekattan,
mérlegen billeg a súlytalan,
hasra hízik a ló ha hàtas,
a tobzódàs már aránytalan,
a korongon a köcsög mázas,
a bàrgyúvá vàlás útja soros,
kenguru ugràsa hatalmas,
táncot imitàló vèn, túlkoros,
s tàn az életre lesz alkalmas,
a múlás ködèn dereng a fény,
mosolyt hordoz , életre sàrmosan,
ölében szeretve érkezik a remèny,
veled marad de nem àlmosan,
bal làbbal kel az álomtalan,
vegetàl a minden, sután,
a vègtelen így lesz kortalan,
el múlhatunk rövidke èltünk utàn!
Kórsàg...
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Valami nem stimmel az èrzéseimmel,
nem èrzem a holnap vonzó ígèretèt,
pedig nincs semmi baj a képességeimmel,
nem oldom meg a jövő képletèt,
tudom , hogy jön a tèl s a tavasz,
de sajnos itt a vírus velünk,
a kép mint szalonna avas,
csámpássá válik a lelkünk,
s hogy ígèretté málik a jó szó,
s lélegeztető gèpen az emlékezet,
ponton lesz a kèpzetlen oltó,
a múlásodon nem lesz èkezet,
az èlet most nem érzèkelhető,
kardinális , orbitális csúfsàg,
nem vèdő, mint házon a tető,
màr minden, minden hazugság,
ideérhet a sànta vêgkifejlet,
a gerincet, tüdőt törő valóság,
meghatàrozza a semmit, s a teljet,
èletet markol durvàn e kórság,,
szemekben a fèny maszkot visel,
hullám hàtàn hullám lovagol,
a fèny már nem mutat utat,
s az èlet kárvallottan kutyagol.
Halottak napján....
Holt lelkek, àlmok bolyonganak
temetők fakó útjai között,
hallgat mind ki elköltözött,
csak krizantèmek bólogatnak
gyertyák pisla fénye festi
a holtak örök birodalmát,
lehet szerb, magyar, dalmát,
a lelkèt vègleg elereszti,
mind ki vesztett életcsatát,
èlőknek emlékként maradt,
pedig csak jelölt úton haladt,
kitàrta múlásnak ablakàt,
nyugalmat leltek a fèny karjain,
sötét èjben is làngol az örök
valósàg,visszatèrő körök
elúsznak a a távozó vizek habjain,
könnyes szemek, hajlott hátak,
imát mormolnak fàjó szájak,
emlékekbe kapaszkodva rejtik
a fájdalmat, s a jövőt csak sejtik.
A mèlység bugyrai...
A hold is sàpad ha lenèz a földre,
s a nap fáradtan körbetekint,
húnyó csillagokat emel ölbe,
koborló felhőket új útra int,
kék bolygónk szép odafentről,
làthatták az asztronautàk,
bár a sorsa règen eldőlt,
mikor ember ràtette a lábát,
sír az égbolt, könnyei hullnak,
siratja testvéret, a földet,
könnyeibe az univerzum belefúlhat,
a végtelen elmétlen töltet,
a hold arcàn a maszk nyomot hagyott,
a tejút màr nem út, csupa göröngy,
az összhang korcsolya pályàvà fagyott,
nincs szèpség, nincs fűzött gyöngy,
halálra vàltan, bolygónk agonizál,
te tetted ember , s vele múlsz,
a vègtelenségig úgyis terrorizàl,
s a pokol mélyère hullsz.