Pesdi blogja

Williem Blake: A LÉGY

Gyönge légy,
A nyár játékszere.
Óvatlan kezem
A röptét törte le.

Nem vagyok-e
Légy magam is?
Vagy mint egy ember
Nem olyan épp az is?

Mert én is repkedek,
S járom táncaim,
Míg egy léha kéz
Meglegyinti szárnyaim.

Ha a gondolkodás az élet,
Tarka nyár,
S a gondolkodásnak
Vágya csak: halál,

Úgy egy boldog
Légy vagyok,
Élek én, vagy
Akár ha meghalok.

tárt karokkal feltapadtam
milliárd ember ki él alattam
naphosszat lót-fut és liheg
oszt szoroz hogy mi éri meg
mindennek én fölötte vagyok
elvárások nélkül várom a holnapot