Múlt

Kereslek,
kong csak kong a szó
a néma csendben
kezem még óvatlanul
néha szívedre rebben

kereslek
kötődsz, s kötöm még én is sorra
vágyfonalam
mégis mintha késő
fekete éjszaka volna

kereslek
itt vagy velem
majd iszonyú a messze

kereslek
könnyem pereg fakuló
gyöngyszemekre.