Tévútjaimról visszatérve
leültem tegnap ott a leghátsó székre
tarkók sokasága között
fáradt szemem téged körözött
egyszer csak felébredt a remény
Te vagy az ott a sorok közepén
aztán jött a bizonytalanság
mégsem Te vagy az a várva várt
változásban is megőrzött barátság
Még alkonyat előtt csapott
le rám az iszonyat
elvesztettelek, drága barátomat
Elmúlás idő előtt
Képed bennem
szél járta, esős utakon jártunk ketten
féltettelek, nevettél
néztük a Tiszába hulló cseppeket
Hiába már a könny
a távolodó időben
felidézem könnyű léptedet.
/Vers megadott szavakkal, élet elhagyott arcokkal, könnyek későn. Majd egy év után ért a hír, hogy korán elvesztetted életed drága bolondozó, tervekkel, vágyakkal teli szolnoki barátnőm ÉVA!/
Személyes