Hamu

Hamuba írom a nevét
hamuba
had kapja fel a szél
sodorja
szórja szét
s míg kavarog
hullik és remeg
had lássák könyörtelen
élet istenek
volt valaki
valaki
ki hamuba lehelt
életet
s az életből
újra
arcomra hull
hamva

tünt idők
láva szerelmét
égető
perzselő
tűzfolyó

szemembe csap
a szél
keserű füstje
bőrömhöz ér
éget
forró hamu,
vörös romboló
hömpölygő áradat
elégetted a
megváltó álmokat.