Hajnal

Csókoddal takaróztam

karod volt vánkosom

vállad a bástyám

a bánat szívemen

mégis átoson

Ölelj, az út hosszú

ölelj,

felfalnak a napok

ketté törnek az éjszakák

hiába ötvöznek újra

a csendes hajnalok

Ölelj,

a dermesztő hidegben

fájdalom falka

ránk csahol

űzd el a magányt

szorítsd szívemhez

borongó homlokod