Palja blogja

Nem kell ma alvás,
ma csak írni vágyom,
eshet eső,
én nem bánom.
Előveszek papírt,
de elhagy a gondolat,
előveszem újra,
s csak leírom a gondomat.
Mint a függő,
kapkod kezem,
s lassan elhal
egyik felem.
Mit tegyek hát?
De nincs mit tenni!
Pedig, ó, hogy vágyom
írni, írni...

Elfáradtam.

Szemeim lecsukódnak lassan,

az álom lépked mellém,

s elringat halkan

Betakar néma köntösébe

Altatót énekel,

elalszom, s rá

már csak búm felel.

„Aludj hát aludj hát

szomorúság lánya,

Istenem add, hogy

szép legyen csöndes álma!”