Nyunika blogja

Gondolatok aTermészetben
 
Édes, finom illatok terjednek a levegőben. A májusi eső után az ázott föld  párolgása, a növények kellemes , friss illata betölti a lelkemet. Bár ismerősek számomra ezek a szagok, mégis mikor érzem, mindig belefeledkezem. Minden egyes alkalomkor arra gondolok, hogy milyen jó is itt, ezen a csodálatos Földön élni. Ahol az élet számtalan csodája vesz körül, naponta új élményekkel lehetek gazdagabb, ha figyelem a Természet változásait.
Mert naponta van új szépség! És mindenben van szépség! Szoktam nézni a felhőket...szemem bennük érdekes alakzatokat vél felfedezni. Különösen akkor csodálom,mikor tündöklő kék égben pöffeszkednek hófehér habtestükkel. Vagy mikor a lemenő Nap színes ruhát kölcsönöz a számukra. Vagy mikor vihar után a Nap átszűrődik közülük, vakító szegélyt varázsolva a felhők köré. Egyszóval - mindig gyönyörködöm a felhőkben. Mindig  más és más  formában mutatják magukat.
És szeretem nézni a fák bomló és már kiteljesedett leveleit. A fenyőfa friss hajtásait, melyek világoszöld színükkel elkülönülnek az idősebb tűlevelektől. S azokat a fákat és bokrokat, melyek virágot nyitnak és illatfelhőt bocsájtva ki magukból, pompáznak a mi gyönyörűségünkre.
De nem kevésbé kedvelem a földön nyíló  virágokat. Az apró,talaj közelében megbújótól egészen az ég felé ágaskodóig. Szemem szomjasan issza be a látványukat. Megannyi szín és illat - s ezek különbözősége mégis harmóniát alkot!
És a madarak, melyek édes hangjukkal, vidám dalukkal ébresztik a szívem. Az egyik csattog, a másik trillázik vagy fütyül - igazi zenekart alkotnak.Az Anyatermészet zenekarát.
Mikor kint vagyok a szabadban, sokszor megállok és hallgatom őket. Olyankor kitárom a lelkem és semmi másra nem figyelek,mint ezekre a dalos csodákra. A szemem meg nem lát mást, mint az engem lágyan körbevevő szép világot.
De sajnos, nem mindig telik meg a szívem  örömérzéssel. Nyár derekán,mikor még zölden kellene virulniuk a leveleknek és a virágoknak színesen hajladozniuk - akkorra már sokuk levele szárazan pöndörödik...
Igen...Mert a Nap káros sugarai áthatolnak a nagy réseken, a Földet körülvevő védőburok tátongó lyukain - amiket mi, emberek hoztunk létre!
És az eső, mely az általunk feleregetett szennyezés következtében maró,savas! A levegő, mely nehézfémekkel,ártó gázokkal van tele!
Ilyenkor szomorú leszek...
S bár látjuk és tudjuk ezeket a negatív változásokat, tudjuk mi, emberek, hogy milyen károkat okozunk a környező szép világunknak, s mi magunk is szenvedői vagyunk,leszünk az ártalmas viselkedésünknek - felelőtlenül tovább rombolunk, tékozolva az amúgy is haldokló Természet erejét!
És egy napon majd arra ébredünk, amit futurista írók és filmesek előre vetítettek - megszűnik az Élet körülöttünk!
És akkor már hiába lesz pénz- nem lesz Világ!

2010.május 11. 

Az élet körforgása...

Fák ágai közt rejtező kis fészek,

melyben ott a gondoskodó szeretet...

ahol nincs galádság, anyagi érdek,

csupán az életben tartó figyelem.

Hím és nőstény madár felváltva repül,

eteti fészekalja éhes kis fiókáit...

egész addig,míg az utolsó is kikerül,

kitárja örömmel és erővel szárnyait.

Ám ezzel nincs vége a körforgásnak...

új tavasz jön és utána új nyár...

ismét eleget kell tenni a csipogásnak,

a fészekben megint új élet vár.

Ég bennem...

Meleg érzés folyik át testemen,

most is,mert rád gondolok...

élő folyamként ömlik lelkemen,

s mindig,mikor veled vagyok.

Csupán a gondolati közelség perzsel,

éget és bennem élőn lüktet...

s mikor rád gondolok szerelemmel -

a testem parázslik és tüzel!

Szeretném…

Szeretném,ha végre kinyitnád a szíved,

szeretném,ha kitárnád felém két kezed,

szeretném,ha nem kötné érzésedet bilincs,

szeretném,ha a birtokodban lenne egy igazi kincs.

Szeretném,ha meglelnéd végre a boldogságot,

szeretném,ha  megtalálnád az igazi világod,

szeretném akkor is,ha ezt nem én adom neked,

szeretném - csak Szerelmem,találd meg az életed!