Nyunika blogja

Tudom, hogy szeretsz...

Gondolataim úsznak a felhők gomolyával,

repülnek s szállnak a képzelet mámorával...

Zabolátlan paripa koppanó s döngő lépteivel,

fel a magasba, oda, hol már a felhő ölel.

Repülnék a szellők szárnyán, végtelen magasba...

s a magasból lehullok a Te védő karjaidba.

Hagysz repülni, a magasba szállni,

de tudom, nem engedsz engem lezuhanni !

Mert a végső pillanatban elér a kezed,

mellyel röptem zuhanását parányra csökkented...

Engeded a lelkem fel, a magasba röpülni,

de nem hagyod soha ízzé-porrá összetörni !

Érzem melletted a Szeretet biztonságát,

megélem veled az igaz szerelem hatalmát.

Köszönöm, hogy ragyog felettem a Napod,

s hogy a Boldogság számodra én vagyok !

2011. dec. 27.

Tied lettem...

Mikor először szemedbe néztem,

s megláttam tükrében önmagam,

e tiszta fényben lassan elmerültem,

s örökre nálad feledtem magam.

Mikor először szemedbe néztem,

s láttam a tiszta csillogást,

elfeledtem, mitől addig féltem,

nem láttam, csak a ragyogást.

S most kezedbe tettem lelkemet,

hogy örökre te vigyázz énreám,.

Neked adtam mindent, az életemet,

s az út végén te zárd csókkal le szám...

2011. július 18.

/ Unokahúgom házasságkötésére /

Miért?

Miért oly botor a szív?

Bár boldog, mégis visszatekint...

Miért oly botor a lélek?

Bár szeretek - mégis vágylak téged...

Miért játszik velem az álom? 

Bár álmodom - de lehetne a valóságom...

Miért játszik még a képzeletem?

Bár másutt vagy - mégis ott vagy velem...

2011. július 3. 16 h

Elengedem...

Engedem...hagyj szálljon...

kívánom, társra találjon,

érezze meg a jóban-rosszbant,

s ne kapjon soha valótlant.

Engedem...hagyj röpüljön...

az Életnek valóban örüljön 

érezze mindig társa segítségét,

s élvezze általa a Nap fényét.

Engedem...magamból lassan elengedem...

de tudom, lényét nem feledhetem.

Míg élek, megőrzöm igaz szívemben,

emléke belevésve él élő lelkemben!

2011. július 3. 15h50s