Nyunika blogja

Bukott angyal...

Bukott angyal , ki a földre lépsz,
hagyj fel a reménnyel örökre...
mert fejedre olvassák, amit tész...
s lelked hagyd lehullni ide, a földre...

Bukott angyal, ne nevess korán !
Ne vágyj innen emelkedni az égbe...
Mert fejedet vették, s az életed során
nem emelkedhet a lelked a fellegekbe!

2012. január 24. 

Úgy fáj...de megéri...

Fáj a lelked, mert tudod, tisztes...
fáj, mert érzed, hogy valahol vétkes,
de nem annyira, mivel súlyt az Élet...
nem követelsz...de kéred a szépet !

Fáj a lelked - de tisztán ébred...
fáj,ám de mégis kevesb' a vétked...
és nem annyira, hogy lesütött pillával
kellene a Jövődbe tekintened s a mával

farkasszemet nézni nem lehet fájdalmas...
mert tudod, a lelked nem cirkalmas...
nem bonyolult - inkább egyszerűen érthető -
ha a szív nyitott s általa a szó közérthető !

Fáj a lelked, mert bánt az igaztalan...
fáj, mert érzed - megmásíthatatlan...
Nem mutathatod meg, mennyit érsz -
mert tettek ellene, s ezek felett mit sem érsz!

De megéri mégis úgy élni,hogy ne hagyd
elsöpörni s eltaposni élő önmagad...
Bár fáj a lelked - de mégis oly szabad -
Megéri mindig szabadnak tudni vágyadat!

2012. január 22.

Hazataláltam...

Két érzés kering bennem, életemben -a veszteség és az öröm meleg érzete...

s e két érzés él most a végzetemben -

s választ közöttük a szívem szeretete...

Még olykor bolond szívem megdobban...

még felsejlik a múltban élt szerelem...

De már tudom, hol élek biztonságban...

s már biztosan tudom: Csak Őt szeretem!

A csodák kapuját Ő tárta ki felém,

Ő adta nekem a hitét,a Boldogságot...

Megnyitotta előttem s karját tárta elém...

s mellette csodákkal látom a Világot!

Szeretem! S tudom, ő is szeret...

s vele élem újra az Életet..

Tudom, a gondolata mindig én vagyok...

s a felhők szürkeségéből kiragyogok !

 

2012. január 4. 

Tudom, hogy szeretsz...

Gondolataim úsznak a felhők gomolyával,

repülnek s szállnak a képzelet mámorával...

Zabolátlan paripa koppanó s döngő lépteivel,

fel a magasba, oda, hol már a felhő ölel.

Repülnék a szellők szárnyán, végtelen magasba...

s a magasból lehullok a Te védő karjaidba.

Hagysz repülni, a magasba szállni,

de tudom, nem engedsz engem lezuhanni !

Mert a végső pillanatban elér a kezed,

mellyel röptem zuhanását parányra csökkented...

Engeded a lelkem fel, a magasba röpülni,

de nem hagyod soha ízzé-porrá összetörni !

Érzem melletted a Szeretet biztonságát,

megélem veled az igaz szerelem hatalmát.

Köszönöm, hogy ragyog felettem a Napod,

s hogy a Boldogság számodra én vagyok !

2011. dec. 27.