Gondolatok a Természetben...

Gondolatok aTermészetben
 
Édes, finom illatok terjednek a levegőben. A májusi eső után az ázott föld  párolgása, a növények kellemes , friss illata betölti a lelkemet. Bár ismerősek számomra ezek a szagok, mégis mikor érzem, mindig belefeledkezem. Minden egyes alkalomkor arra gondolok, hogy milyen jó is itt, ezen a csodálatos Földön élni. Ahol az élet számtalan csodája vesz körül, naponta új élményekkel lehetek gazdagabb, ha figyelem a Természet változásait.
Mert naponta van új szépség! És mindenben van szépség! Szoktam nézni a felhőket...szemem bennük érdekes alakzatokat vél felfedezni. Különösen akkor csodálom,mikor tündöklő kék égben pöffeszkednek hófehér habtestükkel. Vagy mikor a lemenő Nap színes ruhát kölcsönöz a számukra. Vagy mikor vihar után a Nap átszűrődik közülük, vakító szegélyt varázsolva a felhők köré. Egyszóval - mindig gyönyörködöm a felhőkben. Mindig  más és más  formában mutatják magukat.
És szeretem nézni a fák bomló és már kiteljesedett leveleit. A fenyőfa friss hajtásait, melyek világoszöld színükkel elkülönülnek az idősebb tűlevelektől. S azokat a fákat és bokrokat, melyek virágot nyitnak és illatfelhőt bocsájtva ki magukból, pompáznak a mi gyönyörűségünkre.
De nem kevésbé kedvelem a földön nyíló  virágokat. Az apró,talaj közelében megbújótól egészen az ég felé ágaskodóig. Szemem szomjasan issza be a látványukat. Megannyi szín és illat - s ezek különbözősége mégis harmóniát alkot!
És a madarak, melyek édes hangjukkal, vidám dalukkal ébresztik a szívem. Az egyik csattog, a másik trillázik vagy fütyül - igazi zenekart alkotnak.Az Anyatermészet zenekarát.
Mikor kint vagyok a szabadban, sokszor megállok és hallgatom őket. Olyankor kitárom a lelkem és semmi másra nem figyelek,mint ezekre a dalos csodákra. A szemem meg nem lát mást, mint az engem lágyan körbevevő szép világot.
De sajnos, nem mindig telik meg a szívem  örömérzéssel. Nyár derekán,mikor még zölden kellene virulniuk a leveleknek és a virágoknak színesen hajladozniuk - akkorra már sokuk levele szárazan pöndörödik...
Igen...Mert a Nap káros sugarai áthatolnak a nagy réseken, a Földet körülvevő védőburok tátongó lyukain - amiket mi, emberek hoztunk létre!
És az eső, mely az általunk feleregetett szennyezés következtében maró,savas! A levegő, mely nehézfémekkel,ártó gázokkal van tele!
Ilyenkor szomorú leszek...
S bár látjuk és tudjuk ezeket a negatív változásokat, tudjuk mi, emberek, hogy milyen károkat okozunk a környező szép világunknak, s mi magunk is szenvedői vagyunk,leszünk az ártalmas viselkedésünknek - felelőtlenül tovább rombolunk, tékozolva az amúgy is haldokló Természet erejét!
És egy napon majd arra ébredünk, amit futurista írók és filmesek előre vetítettek - megszűnik az Élet körülöttünk!
És akkor már hiába lesz pénz- nem lesz Világ!

2010.május 11.