Érzésből fakadt érzés...

Érzésből fakadt érzés...

" Előttünk már hamvassá  vált az út ",
s a lombok koronája fon körénk koszorút...
illatos fátyolfelhő magába foglal, burkol,
s a leszálló, csendes éj megérint mindenhol.

Finom, puha lépted a zöld fűben olvad,
lágy hangod zenéje feléled a dallamokban...
Barna szemed selymes bársonya melegít,
s  a hidegben mindig forróvá lázzal hevít.

Varázsol téged, engem a " dolgok lélekvándorlása",
minden lélek tettekben valósuló, édes álma...
" Illattá és csenddé " alkotott múltból vett kép -
ha múzsa  lennék - ismét csak ilyet ihletnék...

Az Életet csak ilyennek festetném!

2011. április 22. péntek