Elmentél...

Elmentél...

Bevégeztetett...szenvedésednek immár vége szakadt...

végső erőddel immár kerestél és találtál magadnak utat...

Nem volt könnyű itt hagyni keserves, fájó múltadat,

s rátenned az ismeretlen ösvényre megfáradt lábadat...

De végül engedtél a görcsből...kiszabadultál a porhüvelyből,

melletted voltunk s fogtuk kezedet, lelkedet...szeretetből...

Békével engedtünk el, hogy elmehess kínzó életedből,

s immár részesülhess az általad vágyott Örök Szeretetből.

Nehéz volt...neked is...nekünk is, mit éreztél, mi is megéltük...

fájt nézni utolsó napjaid kínját - gyors végét kértük, reméltük...

s minden reggelre ébredve mégis mindig attól féltünk -

mi vár majd ránk, ha hozzád ismét látogatni térünk...

S ma reggelre megtörtént...elmentél utolsó sóhajjal ajkadon...

elindultál az útra, hova egyedül mentél...egy utolsóra, ladikon...

de ezt az utat nem kövezi vágó, éles, kínzó fájdalom -

csak béke, meghittség s a vágyott, örök nyugalom...

Bevégeztetett...bármi fájt - annak immár vége szakadt...

már egy új időben, régi szeretteiddel éled napjaidat...

s ahogy mondtad - fentről majd vigyázol ránk...

remélem, más napok, fénylőbbek virradnak ránk!

 

 

2010. november 14.