Nyitnikek blogja

Mennyire igaz ez rám is!

Eljött az elválás ideje. Tudom ez a leghelyesebb út és én mégis az emlékek között kutatok. A sok ha és a sok boncolgatás. Tudom jól mindez hova vezet és azt, hogy mennyire megnehezítem vele a dolgokat.

A gondolataim elszabadulnak, kicsúszik a kezemből a gyeplő. Vad vágtába, ágaskodásba kezdenek és legtöbbször nem elég erős hozzá az ember, hogy visszafogja őket....a gondolatokat. 

Ezúttal megpróbálom, hogy másképp legyen. Azt az energiát amit máskor az elszabadult gondolatok miatti gyötrődésben emésztek föl, nos azzal az energiával megpróbálom még megragadni a gyeplőt...

 Második napja, hogy nem engedem elkalandozni őket, amikor a múltba révednék és elkezdeném magamat siratni a ma miatt...magamra szólok: hogy nem! Próbálok másra gondolni...vagy legalább a saját szavamba vágni...hogy ne folytassam...