Nyikita blogja

Egy jó kérdés, ha el  kell számolnom magammal, mi is volt fontos ezidáig , hát nem tudnék mást felsorolni, mint csetlő botló időben és bennem feloldott szerelmeket, szép szemű valóság néz vissza rám az időből.

-Csodálkozol ha üres a pénztárcád?- kérdem magamtól

 Persze ez nem volt mindig így, de a hullámvölgyek felemésztettek minden valóságot, ha tovább akartam élni, túlélni el kellett dobnom mindent ami rá emlékeztetett… elhagyott autók, roncsok, lakások… új ruhatár, semmit sem akarok és akartam megtartani  ami rád emlékeztet, még az országot is elkerültem… legalábbis a várost… Elég nagy baromság, vagy csak igazi láng, ha behunyom a szemem itt éltek akkor is bennem, mint a folyóparti séták, elégetett fotók, rajzok, kihajigált megannyi  lom … Virágillatú csókok , és egy megfoghatatlan zuhanás, amihez talán csak a rajzolás vagy a tánc fogható, amikor megáll az idő és tér… és csak zuhansz, zuhansz egy csodás végtelenbe, nem kellenek nevek, nem kell színhely, bennem vertetek tanyát és ennek szépsége emel fel újra és újra, hogy teremtsek valami hasonlót hozzátok…sosem feledett szerelmek….

De, ha lemegy a nap, elég egy régi zene, hangulat és előtör a régi szép képbe burkolt csók, a vad szelíd érintésed, Te lettél a múltamból született szép jövőm

http://www.youtube.com/watch?v=UBzd79EGxng

/// Igazad van, ez az amit idáig nem értettem meg, az emberek annyi de annyi vacak dolgot átélnek nap mint nap, örülnek ha valami pozitív, valami szerelmes, valami mesebeli történik, én szeretek fúrni faragni, és örülök már annak is ha szép emberek vesznek körül... ez nem csak a külső szépség, de valami belső csilingelés, valami mosolyféle, amit lehet hogy csak én képzeltem, de én ebben a világban éltem eddig, köszi,...most értem mit és mire kell lefordítanom... tudod másoknak nagy kalandok, kellenek, csillogó paloták meg ilyesmi... én ebben éltem, hiszen mindig jó barátok és szerelmek vettek körül, nekem ott elég volt csak lenni... na ezt hogy meséljem el... hát ez a feladat.. a szépség, ami ott lapul az apró kis dolgokban... és bennünk... a valódi kalandok nekem fel sem tűntek, hiszen csak fogtam a kezét, vagy ott volt mellettem ...lehet hogy erre mondják Boldogok a lelki szegények... ma nem is éreztem annyira szegénynek magam.... :-)

Elterült bennem a tekinteted
Szavak nélkül költöztél belém
Nem érdekelt a test szava
Otthonra lelt és megpihent 
Benned a harc 
Az útkeresés
Csak ülnék melletted
Szemedbe mesélném álmaim
Távoli világok lépteit 
Arcokban megtalált társakat
Barátom és társam
Valaki aki megért
Segít lefordítani 
Az egyszerű szavakat
Belesüti a vacsora ízébe
A törülköző lágy érintései
Is csókjaim lesznek
Minden apró pillanat 
Amit megérint kezed...

A lány még állt egy darabig, már sokféle harcot látott, ahogy a kezek görcsösen markolják a könnyeket, nézte a meggyötört testet, ahogy a fiút beszőtték a csövek, de az a fura kis szerkezet, ott az ágy mellett....
-Doktor Úr... az orvos után sietett..- Bemehetnék ehhez a beteghez, tudja az mi osztályunkról került ide...
Az orvos végignézte, a fiatal sugárzó tekintetét...:
-Hát persze, tudja a szabályokat...
A vörös haj, pajkosan kísérte a futó lépteket...
Bizonytalan volt, a fehér arcot figyelte, lassú láthatatlan sóhajok beletúrtak a fiú hajába, szempillái mögött ismeretlen álmok cikáztak, vagy csak a kábulat...
Felvette a fura kis órát, kopott antik darab, csupán egy mutató... négy órát mutat, de sehol egy felhúzó, valami állító... füléhez emeli önkéntelen, tikk....takk... lassan ketyeg, ahogy egy szív dobban erőtlenül, mégis nagyon de nagyon határozottan...
-Négy óra... hiszen … most harangoztak delet.... zsebre tette a kis órát... és elsietett várták már a betegek... 

http://www.youtube.com/watch?v=V6lgsQelLgA&feature=related

Örök kétely
Elégedetlenség
Vágyak
Ostoba harmónia
A káosz közepén
Halk zene, ami bennem remeg
Ének helyett mégis 
Kérdések sora..

Kardot vetett kezembe a sors
Kérdések kemény fegyverét
Élesre metszem
Tékozló, ördöggel cimboráló
Szelíd bolond
Kit angyalnak küldtek az egek

De kardjáról vér helyett
Csak könnyek peregnek
Harcok helyett
Mesék

Szeretlek téged is te nagy gonosz
Mihaszna értelem
Hogy lásd végre, bennem
Milyen egyszerű lehetne minden

Mégis elveszek, újra meg újra
Sebeket bennem neked ejtek
Hogy lásd, csak te gyógyítasz meg
Kedves, becéző...

/// mennem kell újra... tik-takk :-( /

http://www.youtube.com/watch?v=UwKdHGh4bMs

Amikor képek rohannak a fejedben, érintések cikáznak, valami ismerős erő elveszi az agyad okosnak hitt felét... mikor az álmaid meséid valóra válnak... 
Mit mesélhetnék... Olyankor csak érezni lehet... és van a hit..csak úgy mint a csók, mint a vágy... mint én...

Még most is érzem
Elég lenne egy pillanat
Világokat hasit ketté az út
Remeg a kezem.. 
Lábam alig vezet
Részeg éjszakákban vesztem el
Mégis hozzád fehér vasalt ing lesz a mosoly
Kilométerkövek nevetnek rám 
Hozzád loholok újra
Hogy elvesszek egyetlen csókban
Amire képtelen vagyok
Szétestem ..
Darabjaim hordom csak hozzád
Mégis te összerakod bennem a szerelmet 
Újra meg újra...