Kathy és David

Hmmm..

 

Seal - Kiss from the rose

 

Nem érzem jól magam. Eszem magam belülről.

Szeretek valakit. Az egyszerűség kedvéért hívjuk Davidnek. Engem meg hasonló okokból Kathynek. Interaktív szappanopera.

Valami baja van. Tulajdonképpen a szukája, szolgája vagyok. Ő azt mondja erre: „jó barát”. Valójában gyűlölök minden ilyesféle megnyilvánulást, megölnék bárki mást, aki azt akarná, hogy igába hajtsam a fejem. Neki jól esik.

Sokszor beszélgetünk a kapcsolatunkról. Ez össze is zavar. Mert én szerelmes vagyok, ő nem. Kicsit sem, bár zavarna is. Nem lennénk jó pár, így pedig majdhogynem tökéletes.

Tudni nem tudhatja, de szerintem sejti, hogy érzek.

Körülbelül 3-4 hónapja tengődünk így. Még sose találkoztunk. De minden nap beszélünk msnen, ha azt nem, sms vagy telefon. Megköveteli a napi kapcsolattartást.

Állandó téma közöttünk, hogy ő olyanokat akar, akik imádják. Én imádom. De nagyon fel tud húzni, észre se veszi. Most sem. Iszonyatosan felhúzott, megsértett, de észre se veszi, hogy úgy válaszolgatok neki, hogy egy kaméleon többet és értelmesebbet nyökögne le neki három perc alatt. Nem zavarja, amíg ő kitombolhatja magát rajtam, én tűröm, nem hisztizek, kussolok, addig oké. Addig megoldhatjuk, maradhatok.

Rohadtul felhúz. Főleg, hogy ilyenkor úgy gondolom, nem is fájna nekem annyira, ha nem beszélnénk többet. Úgy volt egyszer, hogy már vége. Két napig alig volt kommunikáció, körülbelül annyi, szia, mit csinálsz, és te, szia. Én pedig szenvedni akartam. Nem vagyok biztos benne, hogy miért akartam, hogy szenvedtem-e egyáltalán.

Nem tudom, hogy biztosan megviselne-e a hiánya. Azt sem hiszem, hogy őt megviselné az enyém.

Ez a fő probléma köztünk.

Neki kell valaki, akivel megbeszélheti azt, amit akar. Nekem kell valaki, aki izgalmas, aki kicsit okosabb, mint az átlag. Mert egyébként minden unalmas.

 

Elviekben van egy barátnőm. Egy olyan igazi, legalábbis mindenki ezt gondolja, így látja. Kivéve engem. Óvoda óta ismerem, sokáig egy suliba jártunk, nagyon közel lakott hozzám, elköltöztek ugyan, de tartjuk a kapcsolatot. Persze, számíthat rám mindenben, meghallgatom a problémáit, tanácsot adok, segítek.

Mindent, amit egy igazi, jó baráttól elvárnál. Közben pedig általában idegesít. Szeretem egy szinten, de az sem igazán vágna földhöz, ha ő is eltűnne az életemből. Körülbelül csak akkor jön, ha baja van. De neki ez fel se tűnik. Őt nem zavarja, abban a halálos tudatban él, hogy mi milyen rohadt jó, igazi barátnők vagyunk.

Valószínűleg élete végéig ebben a hitben lesz. Csak azért, mert a társadalom elvárja tőlem, hogy legyenek barátaim, hogy megéljem azt, amit szerintük meg kell ennyi idősen. Én meg túl lusta vagyok ahhoz, hogy mindenkivel harcoljak. Sokkal kisebb erőfeszítésembe kerül megjátszani ezt a barátságot és ezt a viszonzatlan szerelmet.

Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg játék-e.

De abban sem, hogy igazi.

 

Mintha minden olyan felületes és felszíned érzelem lenne. Amit aztán felfújok, hogy igazinak tűnjön, már csak annyira is, hogy én elhiggyem.

Vagy elrejtem, mert félek, hogy bántani fognak. De az egész arra megy ki, hogy bántsanak.

Hahh. Hülyeség az egész.

 

Kathy