Tündérvadász

Nicol_C.Davis•  2017. február 17. 09:36

Tündérvadász

1. rész

Egyszer volt, hol nem volt,
Másik Nap, másik Hold
Nézett le oda, miről szól most az ének,
Egy birodalom, amibe` tündérek élnek.

E birodalom közepén a magasba törve,
Sziklából, falakkal és bástyákkal körbe
Egy vár állott, uralva a tájat.
Ablakából a király mindent beláthat.

A királynak jutott fény és hatalom.
Földben s folyóban gazdag birodalom.
Tízezer ló és tízezer dalia,
S a daliák között legszebb a fia.

Az ifjú hercegnek nagy az öröksége.
Nagy feladat hozzá, hogy azt meg is védje.
De mi rájuk támad, nem ellenség kardja,
Nem földrengés-árvíz, nem egy farkas falka.

Szívük bánata egy régi történet,
Miszerint birodalmuk hamarabb ér véget,
Mint a királyfi betölti a húszat,
Ez jelenti most minden gondjukat.

Egy régi mondában van ugyan reményük,
Az drákói akadályt gördítve eléjük
Árulja el, hogyan mentsék meg országuk,
Hogy marad meg trónjuk, szívük és jóságuk:

Tündér a megoldás, hogy végüket kerüljék,
Birodalmuk ezután is gazdagon terüljék.
Árulók ne szabják széjjel ezt a földet,
Ezért kell a tündér, az igaz mellé őrnek.

De sokan nem hiszik, hogy valaha léteztek.
Mese az egész, s a többiek tévednek,
Mindenki a saját érdekét számítja,
Igazságát ma már a lélek csak áhítja.

Ez hajtja a királyt népének sorsa útján,
De nagy dolgokat nem lehet megoldani kurtán,
Hiába küldte legjobb vitézeit eddig,
Ők nem tudtak tenni országukért semmit.

Nem az akaratuk volt kevés ehhez,
Nem a tudásnak volt híján ki tündért keresett.
Nehéz feladatuk útjába az állott,
Hogy erdeikben tündért 100 éve senki sem látott.

Ezért küldi most egyetlen fiát,
Utolsó reményét, mint délceg daliát.
Ki aprónak született, de férfivá érett.
Elfogyott az idő. Maholnap húsz éves.

Erre készül mindenki most a palotába`,
S előlép a királyfi, csillogó dolmányba.
Mögötte haptákban már az egész sereg,
Borítják az udvart, mint eget a fergeteg.

Kardok csengése, zászlók lobogása,
Mennydörgésnek hangzik a lovak dobogása.
Fújtató paripák, csodaszép vitézek,
Még a várnépben is ámulatot idéznek.

Nyergéből az ifjú szüleire nézve,
Kardját hüvelyéből emelve az égre,
Országát mentő esküjét letette:
- Nem jövök vissza, csak tündérrel kezembe!

Király és királyné egymás mellett állva,
Királyné keszkenőbe, a király morzsálva,
Könnyüket takarják. Mintha szégyen lenne,
Hogy szülő a fiát könnyezve eressze.

Hátasukon ülve útra kész mindenki,
A bajnokok holmijával nincsen mit tenni,
Ím eljött az idő, sokat már nem várnak,
Csak eresszék le végre kapuját a várnak.

Bólintott a király, s harsonák hangjára
Eresztik a láncok, nyílik, mintha szája
Lenne. S a harcfikkal a mének
Úgy zúgnak ki, mint kaptárból a méhek.

Poruk sem látszik már, messze jár a had,
De királyné a toronyból mégis ráakad,
Utolsónak látva, hogy a lovak húznak,
S a hullámzó dolmányok a levegőben úsznak.

Folyt. köv.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Nicol_C.Davis2017. február 18. 14:23

@Mikijozsa: @beresvivien: @merleg66: Köszönöm, hogy itt jártatok.

Mikijozsa2017. február 17. 21:51

szépen mesésen mesélsz

beresvivien2017. február 17. 21:03

Huhaa, nagyon klassz, tetszik a tündér téma! Várom a folytatást... :)
Amúúgy léteznek, elárulom! :)

merleg662017. február 17. 21:01

Nagyon jó! Tetszett!