Tündérvadász

Nicol_C.Davis•  2017. február 17. 09:34

Tündérvadász

2. rész

Patkók verik fel a száraz út porát,
Nyomuk marad benne, mind egy-egy rovát`.
S a derék lovasok úgy ülnek nyergükbe,
Mintha szívük és eszük ülne meg lelkükbe.

Mint, ki születéskor így jön a világra.
Paszomány borítja, tündöklik csizmája.
Oldalán kard, markolat kézügyben,
Tán még a Nap is megfürdik fényükben.

Vonul a had, míg ereje bírja,
És a szürkület az éjszakát írja.
Ki nappal elfárad, annak az est barátja,
Ahol lepi őket, a reggel ott találja.

De nem az igazak álmát aludva.
Sátruk nyoma a fűben, már meg van fakulva,
Felszedték rég fáját a földről.
A tűzrakás helye sem maradt meg kőből.

Újra nyeregben, újra lóháton.
A hegyek még kis buckák a látóhatáron.
Azon túl van céljuk, mint a rege mondja,
Sorai a herceget így ormaira vonzza.

Onnan látni lehet legsűrűbb erdejük.
De tündér lakta völgyben nem hat az erejük.
Nincs szükség ott kardra, bátor, erős karra,
Tündérekkel szemben csataszó zsivajra.

Nem is azért mennek, hogy háborúra kelve
Tündért raboljanak, kinek tiszta lelke,
Érzi a hazug szót, s szíve látja nyomban,
Ki áruló ármány, ki él tisztán-jobban.

A királyfi ezen elmélkedik éppen,
De riadó figyelme változtat a képen,
Mikor jó néhány vitézét vágtatni látja,
És nem kevésbé gyors az ő lovának lába

Sem. Ezért utánuk nyargal a síkon,
Pedig tudja, legényei nem egy fényes díjon
Versengenek. Csupán unalmukat űzve
Indultak egymással, versenyt kitűzve.

Kurjongatott mind, ahogy torkán kifért,
Mind, akit győzelem kísért.
Engedte a gyeplőt, lova rúgta a füvet.
"Aki utolsó lesz, egyék meg a nyüvek."

Bizony a vesztesnek ebben lehet része,
Vagy "Gyomorkorgás legyen a mai ebédje."
Az ifjak hasonlókat kívánva egymásnak
Nevettek, s lovaikkal szinte csak úgy szálltak.

Nincs messze a cél: vízmosás és szilfa.
Szomjazó lovaikat csillogása hívja.
Pihentetni kell, partján majd lehűlnek.
Ők eddig dolgoztak, a lovasok "csak" ültek.

Első, vagy utolsó nem számít. Csak játék.
Hátasnak, vitéznek jóleső ajándék.
Hosszú út megvisel jószágot és embert.
Vigaszuk az, mi mögöttük már eltelt.

Odaérve, nyereg helyett csak a földön ülnek,
Néhányak - torna gyanánt - bajvívásra gyűlnek,
Van, kinek kardja mellett a nyelve is éles,
Hát szópárbajt is vívnak - és ebben sok mindenki részes.

Mert ugratni ló nélkül is tudnak a vitézek,
Leginkább cimborát, vagy ki közéjük téved.
De határba nem látnak idegent, senki mást,
Hát beérik ennyivel, s froclizzák egymást.

Néhány fertály óra így hamar el is szalad,
Szusszanva a sereg gyorsan továbbhalad.
Hogy alkonyra készüljenek fogyott erőikkel,
S a Hold vigyázza álmuk csillag őreivel.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

beresvivien2017. február 17. 21:06

''Odaérve, nyereg helyett csak a földön ülnek,
Néhányak - torna gyanánt - bajvívásra gyűlnek,
Van, kinek kardja mellett a nyelve is éles,
Hát szópárbajt is vívnak - és ebben sok mindenki részes.''

Olvasom tovább akkor... :)

merleg662017. február 17. 21:03

Tetszett a folytatás is! Remek!