Tündérvadász

Nicol_C.Davis•  2017. február 17. 09:33

Tündérvadász

3. rész

Három nap telik így, és három éjjel.
Sötétség cseréli magát verőfénnyel.
Ahogyan fogy útjuk, úgy nőnek a hegyek.
Lesznek egyre nagyobbak, és egyre szebbek.

A Hercegnek eszébe jutott gyermekkora,
Mint nézte ablakából, melyik hegy mekkora.
Hogy vágyta a szíve erejét próbálni,
Pedig csak anyja karján akart nagy vitézzé válni.

Itt áll most előttük, és kezd derengeni,
Mit apja mondott, s bölcs szóval engedi:
Erődnek akadályt csak két dolog szabhat,
Szíved és eszed között reá csapda csaphat!

A kettő közt szorítót, jaj, kérlek, ne keress.
Csak erejük húzzák a hintód vagy szekered.
Életed útján csak így tudsz helytállni,
És sokkal nagyobb hegyeket fogsz te majd megmászni.

- Milyeneket, jó apám? Mik felérnek az égig?
De válaszát nem értette sem teljesen, sem félig.
- Te vagy az a nagy hegy, amit le kell győznöd,
De mint várad védeni, hát kapujánál őrködj.

Nem mondott semmit, és elmondott mindent.
A kis herceg gyerek volt, s így könnyen legyintett.
Sok éve ennek, és érzi a hálát,
S most, mint súly, húzzák ifjonti vállát.

- "Ki tudásra nem kész, csak bolond marad,
Ösztön irányítja, és a vak harag.
Sokkal több az élet, mint fekete vagy fehér,
Hisz te is több vagy annál, mit az én eszem felér."

- Szóltál, Hercegem? - kérdé egyik társa.
- Nem, nem szóltam. - szól a herceg tagadása -
Csak magamban ámulok birodalmunk látván,
Mint ki kútba néz, és behajol a káván.

- Itt nincs üres visszhang! - felelé egy másik.
- Üres-e a visszhang, a toroktól válik.
Próbája lesz majd, ha felértünk a csúcsra,
De addig figyeljünk az irányt adó útra.

Lassan kezdődött a hegyi kaptató.
Fent meredekebb, s hogy pihenjen a ló,
Leszállva róluk, vezetik száron.
Poros lesz a csizma minden huszáron.

Ahogy az ifjak, mint feljebb haladnak,
Látszik nyomuk fák közt a vadaknak.
Csapások, ösvények kusza hálója
Fut a zöldben. Egyenest, átlóba.

Ők csak mennek tisztáson, erdőben.
Szikla vagy hasadék nem fog ki erőben.
Találnak alkalmat továbbhaladni.
Szólítja céljuk, nem lehet maradni.

Egy barlang nagy szája állott most elébük,
Kerülni nem tudják: - Nincs út, hogy letérjünk!
A megoldás kéznél, időt sem nyújtanak,
Bent nagy a sötétség, fáklyákat gyújtanak.

Lobog a fényük hegynek gyomrában,
Megfesti pirosát minden orcának.
Szemükben is látszik tűzszínű rózsája.
Kitartásuk most így teszik próbára.

Egyre beljebb jutnak, szűkül a hasadék.
Azután hirtelen mellettük szakadék
Tátong, és csak egy peremen férnek,
Szépen sorjában egymás után lépnek.

Fal mellett araszolva ménjeik is mennek,
Patáik kopogása véget vet a csendnek.
Ércfalú szikla veri vissza hangjuk,
Echóját nyeli mély, sötét barlangjuk.

Majd egy nagy terembe érnek a vitézek.
Cseppkő oszlopai víz tiszta színének
Csillogásával látszanak a fényben,
Mit a fáklya ont magából szét a rideg térben.

Alakjukat festve árnyékot rajzolnak,
Amit láng táncosai játszva hajszolnak.
Hajlongnak, ahogyan a huzat húzza őket,
Kergetve suhanó, kristályos szellőket.

De világuk testét önmaga emészti,
S fogyott idejük nemsoká bevégzi.
Így még sürgetőbb kiutat találni,
Sötétségből végre a napfényre állni.

Sugár helyett hideg éri az arcukat.
Folytathatják most a hideggel harcukat.
Leheletük fehér, a barlang fala jeges,
Így most minden lovuk igazából deres.

Világosodik a barlangfolyosó,
És a csizmájukon is megragad a hó.
Kijárathoz érvén havas tájat látnak,
Ropog talpuk alatt, amíg meg nem állnak.



Folyt. köv


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Nicol_C.Davis2017. február 18. 14:37

@Rozella:

Kedves Rozella!

Erre csupán annyi motivációm volt, hogy írni akartam egy verses mesét.
Igen a folytatás már fenn van a blogon és nem sokára a főoldalon is ott lesz.
Örülök, hogy tetszett neked.

Nicol

Nicol_C.Davis2017. február 18. 14:32

@merleg66: Valóban nem írtam oda de azért még Folyt. köv. már csak néhány nap a főoldalig, de itt is eltudod olvasni. Kösz, hogy olvastál.

Nicol_C.Davis2017. február 18. 14:30

@beresvivien: Remélem egyszer majd befejezed a saját mesédet. Igen ez is folytatódik a 4. rész már fent van itt a blogon, de a főoldalra is felkerül hamarosan.

beresvivien2017. február 17. 21:12

Szuper!
Egyetértek Rozellával... éés érdekes, nekem is van egy ilyensmi befejezetlen történetem, szintén verses formában - is - megírva, csak még nem nagyon akar befejeződni... :)

merleg662017. február 17. 21:07

Fantasztikusan szép mese! Csak a végéről hiányolom, hogy "folytatás következik"! Gratulálok. Igazi mestermunka!

Rozella2017. február 17. 20:17

... gondolom, még folyt. köv..:) de addig is gratulálok! Nagyon míves, szép munka, gyönyörű képekkel, élvezetes meseszövéssel, de a gondolatisága talán nemcsak gyerekeknek való. Arany regéje idéződött fel bennem, ahol a szarvast űzve őseink Dul és Belár "tündér leányait " találták meg, s aztán velük együtt a későbbi hazát.. Kíváncsi volnék, mi motivált erre a nagyon szép versre?