Nyüffögések, juhék, sirámok

Lábtól farba


Fáj a szív? Ez olyan snassz!

S fújja mind, hogy lesz vigasz.

Unod te, és unják ők,

Újra futott görcs-körök.


Bőgöd egyre, miért én?

Méla, bárgyú, bús tehén.

Bárhogy rágódsz,  annyi csak,

Nagy  pofon egy zsák sz..nak!


Jobb lenne, egy tutajon,

Csónakázni nagy tavon,

Hogyha lukas ladikod,

És a tó csupa piszok?


Ámítás, illúzió,

Álarcosbál, Kamuzoo,

Önetetés, Lila köd,

Szép munka volt, te lökött!


Szívedre ment az agyad,

Szétrágódtad Önmagad,

Nem változott semmi sem,

Annyi tán, hogy vonz a Zen,


Keresed az értelmet,

A szívásban,hogy mért veled,

Történt az, mi tök banál,

De nagy ügy, az ész megáll!


A miértre válaszom,

Nem tudom, de lesz..rom.

Fáj nagyon, ez szín igaz,

Megélni, hogy szasz tavasz,


Itt vagy tiszta napfénnyel,

Madárdallal, esővel,

Turbékoló párokkal,

Fincsi, mint ha has csikar!


Saját Napod nem lehet,

És nem kell úgy keringened,

Más körül, mint  kisbolygó,

Kapd be, gravitáció!


Lábtól farba állnátok,

Ha tehetnéd, és nem titok,

 Élveznéd, de piszkosul,

Hogy se..e lábadtól pirul.



De megbocsájtás szép erény,

Tisztul tőle véredény,

És lélek is, míg belátod,

Nem dőlt össze Világod.

jó volt, kellemes, érdektelen. Nem randi, mert ahhoz két teljesen szabad szívű ember kellett volna,nem egy nyüffögő, levedlett ex-hátizsák, meg egy elkeseredetten szerelmesnek lenni akaró görcspogácsa. Érezte ő, hogy ő nem az az Ő. Én meg tudtam, de vele lenni és közben agyban-szívben fényévekre járni még mindig jobb volt, mint otthon ágyban, párnák közt fuladozni a nosztalgia nyáltengerében. Nem volt folytatás, amin nincs is mit csodálkozni.

Majd ha egyik reggel úgy ébredek, hogy Ő már kisbetűvel íródik ki a halványuló emlékeim agynaplójában, akkor majd lesz szemem az újra. Egyelőre evickélek.Nem sodródom, nem úszom, pláne nem lebegek.  kapaszkodom minden utamba kerülő lehetőségbe, ami segít felszínen maradni, még ha orrom-fülem tele is vízzel.

 Kívánsz magadnak valamit. Tiszta szívből, hevesen. De közben magad sem vagy biztos abban, hogy boldoggá tenne-e, ha teljesülne a kívánságod. Skizoid állapot-akarva nem akarni valamit.

Hány és hány könyv, blog, fórum épült már fel arra az alaptémára, hogy van-e jövője a múltnak, van-e esélye újjáépülni annak, amit a körülmények, sors,nevezzük akárminek, lerombolt.  De ki tudhatná ezt annál jobban, aki ott volt, mikor az építmény összedőlt, és még mindig cseng a füle az összeomló falak zajától? Mégsem a saját tapasztalásának hisz, és azt tárgyilagosan átgondolva von le következtetéseket, és dönt további cselekedetei-nem érzelmei, hisz azt befolyásolni nem lehet-felől! kétségbeesetten kutatja mások az övéhez hasonló válságainak megoldásait. Mit tudhatná azt jobban más, legyen bár hasonló helyzetben, hogy mi is lenne a megoldás, vagy ha az nincs, a gyógyír? Talán a gyógyulási folyamat része az is, mikor megakarunk győződni arról, hogy a mi válságunk nem az első a világtörténelemben, és hogy igenis, túlélhető? Hogy mások rinyáját, sikertörténeteit, fröcsögését olvasva saját gondolataink tükrébe nézve egyszer csak nem elnyűtt, hanem újraformált jobb kiadású énünk mosolyog ránk? Kell a megerősítés, bíztatás, vagy a elkedvetlenítés, kellenek az indulatok, mert a fásult közönynél nincsen rosszabb. 

Március 3-este:

 Megtalál egy régi ismerős az interneten. Vajon hogy, és hogy éppen most...? Kölyökként együtt hemperegtünk a porban a grundon. Néha egymáson is, de teljesen plátóian. Akkor magasabb voltam és érettebb. Most a gyomorszájáig érek, a hangja pincemély, a felfogása alapján öreg lélek, és még látványnak sem utolsó. Hmmm...

Villámgyorsan lebeszélt fél órás vacogós találkozó csillagos ég alatt a városban, egy pub előtt. Tavasz esti romantikus hangulat, csillagokkal felettünk, patkányt hajkurászó fekete macskával a fal mellett, rókázó részeg barátjának fejét fogó emo-gyík a bejáratnál. Zavarunkban fülünket, hajunkat, farkunkat-ja, azt nem-huzigáljuk, tekergetjük, lábunkkal nyolcasokat, köröket, trapézokat rajzolunk a járdára. Csillagjegy, kedvenc kaja, mi a helyzet, meló, filmek. A macska felém hajtja a patkányt. Gáláns helycsere. Széles vigyor, fogak mutogatása, csillogó szemek, hódító kacaj, köhögő-, és röhögő görcs. Vörös fej, kitörő vihogás, kissé hisztérikus. Csók time, elmúlt, korai, csillagok holnap is lesznek, talán a patkányt kihagynám.

Még két perc intenzív fixír 24karátos szemekkel, aztán nagy sóhaj és irány haza. Külön. 

Március 4.

Délután találka, semleges helyen, rettenetes zavar, elharapott nyelv, lemustározott pulcsi, eltaknyolás saját lábban- rémképek gyötörnek, ideges vagyok, utoljára akkor randiztam, mikor divatba jött a világfájdalomban való dagonyázás, és az első csőnacis fiúk/?/ vágattak ferde-fekete  fufrut rózsaszín melírral...

Március.1

Első nap-elbocsájtó szép üzenet megérkezése, elegánsan, levélben...

Az érzéseim percenként változnak. barátokat zaklatok,ők nem hiszik el az egészet, féregnek titulálják. anyámék sápítoznak, a tengerimalacom sikít, a hörcsögöm nyekereg a kerekében.megőrülök.

-miéééééééééééért????!

-fordulj fel, te ganajtúró, nyúlj magadhoz vízkőoldós kézzel!!!

-miért nem szeretsz már, miéééért???!!

-háhh, jobb ez így, úgyis olyan nagy feje volt!

-miéééééértttt ??az én hibám?túl sok voltam?túl kevés?mindkettő??

- gyáva tarajossül, aki levélben szakít! szottyadt magányos löttyeteg nímandként végzi!!

bőgni sem tudok. aztán mégis...

március 2.

 reggel,ébredés után:

háháhhááá! hát ne vagyok én szebb, okosabb, mindenebb, mint hogy utána epeddjek?! Sz..jon sünt!

egy órával később, újabb levele után:

 szóval tényleg nem kellek??de miért?hogyan??de hát én szeretem!!! nem hiszem el.

séta közben, menekülve itthonról:

nna!hát nem megnéznek?! mi van majmok, a szenvedésre gerjedtek?!tessék, úgy nézek rá, mint egy bogárra, és majdnem a száját nyalogatja!!! Nem hiszem el....Neki miért nem kellek??

 újra otthon, mégsem bőgve:

tul.képpen mit is szerettem benne? őt...

minden fekete...

egyedül fogsz maradni, te szerencsétlen!! nincs más,aki törődött veled!! de ez engem miért is bánt, mikor ő bántott engem?

igyál lúgot, majom. feletted állok, túlnőttem rajtad, kinőttelek. hogy idézzem magam: "az én boldogságomat nem tehetem függővé egy másik ember hozzám-állásától"

köszi mindent , ami szép volt. ha nem fog úgy fájni, mintha péklapáttal orrba , gyomorszájba vágtak, és jégcsákánnyal szíven szúrtak volna, majd tudok mosolyogva nosztalgiázni. Egyelőre mintha valami kapafogú rém rágná a gyomromat.

délután, barátokkal levelezve/mert senki sem ér rá találkozni, vagy a világ végén lakik/:

tudom, hogy nem érdemel meg. de ez most nem vigasztal.

igen, tényleg idétlenül röhögött!!

jaja, véglény

hehhhe, igen, robot,vagy guminő kell neki. de nem jó, az egyiket olajozni, a másikat pumpálni kell. ez erőfeszítést és figyelmet igényel!!!!neki az nem megy.

ő most boldog?tényleg?hogy lehet ilyen tárgyilagosan szakítani, mikor pár napja még rendbe akarta hozni,és ölelgetett???

este:

nem tok sírni. ez gáz? vagy kisírtam magamat azb elmúlt időben? csak akkor hogy fog elmúlni ez a kínzó fájdalom a gyomromból?

március 3.:

nem fogja megbánni?és én örülnék, ha bánná? jobb ez így? akkor miért fáj?

eszek egy kis sütit-de csak módjával, miatta nem ereszthetek pocakot, és nem akarok kuffert vonszolni

 cset hegyek, idegenekkel, barátokkal, blogolás-miért nem sírok???

esti tervek:

buli.tánc.párok gúnyolása.bőgés a lánybudiban.sírva hányás-bár ezt a szenvedést nem kéne másnapos-szenvedéssel tetézni. pasik kiröhögése. exem emlegetése hereszorító vonatkozásában. magam definiálása agyatlan szárnyasként. idegbeteg vihogás, hisztérikus röhögés, bőgés a lányvécében.távozás, ágyamban ex-plüssálatának szorongatása. ex lábam előtt csúszkálásának képzetei jóízű mosollyal. rádöbbenés a valóságra. ő most megkönnyebbült, és elégedett. megpróbálni elfogadni. alvás imitálása

Tulajdonképpen minden remek. Fagyott rigók a fákon, kutyagumi tarkítja a vakító, egyhangú fehér havat, és eme végtermékek a tegnapi hóvihar által betemetett gazdái is leolvadtak már, hála a vigyori Napnak. Én sem vacogok már, köszönhetően a jógának, ami akkor is lenyugtatna, ha négy Rémálom-filmet néztem volna meg egy húzásra, egy kis Kékfénnyel megspékelve. Szívem csücske dolgozdában, én melót keresve görnyedek a billentyűzet felett, s időnként belefejelnék a kínálat hiánya láttán, ha nem félteném három emeletes, jelenleg igen felhős homlokomat a bibitől.

Tehát a választék:

1. internetes megabiznisz, melyek keretében egy rakás s...-t kell hozzám hasonlóan csóró szerencsétlenek nyakába sóznom, és magam alá „építenem” pár újoncot, hogy azok szívjanak helyettem-ígérnek luxuskérót, luxusautót, luxusbizbaszt, a bónusz:totális agymosás

/naponta legalább kettő ilyen jellegű emilt kapok vadidegen gézánéktól, valiktól és tihaméroktól/

2. internetes kukkoldai hostess- kamera előtti vonaglásra kiképzett, pasiöröme luvnya, aki az öncirókát mesterfokon űzve óránként minimum 20-szor orgazmál/némi színészi véna szükségleltetik/

3. biztosítási ügynök- sok pofázás semmi pénzért, lehetséges hozománya max. annyi, hogy a végén talán legalább te elkezdessz hinni a saját szövegedben, amit oly lelkesen szajkózol a potenciálisoknak.

4. kaller-és bírságoló szaki: ennyi rosszakarója, és ellensége még az elnöknek sincs…A mazochisták álom melója, mit nekem a Bear Grylls túlélőshow, itt aztán feredhetsz az adrenalinban!!

5. egyik kedvencem: masszőz hirdetés:”egzotikus masszázshoz keresünk egy kedves lányt magunk mellé/nem erotikus!!/,  képzettség, tapasztalat nem szükséges, legyél csinos, nyitott, mindenre megtanítunk, korhatár 30 év, mindent megbeszélünk” Amit nem írnak le: „ne legyen több eszed, mint egy teáskanálnak, ribik vagyunk, a viseltes fajtából, nem erotikus, hanem szexmasszázsról van szó kézi levezetéssel, de ha kérik nyerítve kell lovagolnod, mindent a kedves vendégért, a pénzedet elszedjük, ha nem tetszik, beszéld meg Bazi Bélával…

Miért, óóó, miért vagyok ilyen válogatós?!