Nagy döntés volt ez. Javarészt a tiéd.
Mit mondjak? Hogy megértelek és ez így volt rendjén?
Nem teszem! Hisz nem így hiszem.
Elfutni én is tudok, mégsem teszem.
Az igazság bennem van, de most átadom neked!
Te szúrtad el, te törted szét.
Egy álmot, mi a lelkemben élt.
Építetted, szépítgetted.
Vajon benned voltak-e érzelmek?
Vagy könnyebb volt játszanod és utána reggel tükörbe nézned?!
Hittem, hogy a porból, mivé én váltam, újra teljes egész lehetek.
Tápláltad az érzést, de tudtad, hogy lehetetlen.
Szavaid elsiklottak tetteid felett
S hittem, hogy a tiéd lehetek.
Újra beszélünk, de már éretten,
Vallottam, ez nem véletlen.
Hiba volt újra hinni,
Hiba volt újra bízni.
Bánom, hogy újra a szívemre hallgattam,
S nem az észérvek mellett maradtam.
Egy újabb pofon az élettől.
Csak ennyit erről az egészről.
Megbántottál,
Miattad űr tátong a lelkemben már.
Elmúlik, hisz az idő nagyúr.
Nem haragszom, s nem akarom, hogy bánkódj!
Csak éld úgy az életed
Mintha nem történt volna semmisem.
A fényből meghátrálok a sötétbe.
Visszalépek, hisz ez az élet.
Neked adom, s találd meg azt, ami igazán értékes.
Vers