Nessa blogja

Emészti valami a lelkem,de mocskosul. Nem tudom meghatározni,de lehet nem is akarom. Nem tudok kilépni belőle.
Eddig úgy elmúltak a dolgok,mert megvigazstalt valaki vagy elterelődött a figyelmem. De most senki nem tudja ezt a bajságot orvosolni bennem. Tengek-lengek a nagyvilágban, nem mondom hogy élek mint Marci Hevesen,de eszem-alszom mint ahogyan azt muszáj. Bár lassan már ezt is elkezdem unni.
Valahogy úgy minden egyszerre szakad újfenn a nyakamba és rohadtul lesz*ja  mindenki hogy valójában mi is van velem. Tőlem mért nem kérdezi meg senki,hogy Hogy vagy ma? Nem úgy,hogy összefutsz valakivel és udvariasságból kérdezed. Hanem úgy igazán,mert érdekel a másik. ÁÁÁÁÁ,dehogyis!
Minden nap van valaki vagy valami,ami eszembe juttatja hogy senki vagyok és semmit sem érek. Ezt eddig nem hittem el,de sajna ahogy egyre többször tolják az arcomba...kezdem elhinni.

Szeretem az életem,de nem ezt, ami most zajlik.
Azt amelyik Veletek volt.
Nem a változás fáj... hanem hogy ez elveszett.
Fojtja a torkom a sírás, mert nem akarom, hogy ez itt így végetérjen.
Életem legőszintébb és legkomolyabb mondata is Miattatok volt.
Csak Ti ezt itt már nem hallhattátok.
Elhinni, hogy mi már együtt soha.....NEM MEGY!
Fel akarok reggel kelni és elindulni felétek.
Valaki könyörgöm segítsen!!

Félek,hogy elmész

Mielőtt elköszönnél.

Látni akarlak,

Hogy tudjam,TE nem félsz.

TE tudod mit jelent boldogan élni

Most mégis a szomorúság halk szavai kezdenek égni.

Fáj,hogy így szenved a lelked.

Örlődik s felel reménytelve.

Felel a rögös utak kérdéseire

Mert retteg,nem marad idő félelmeire.

Mondd,hogy tudod hova tartasz s mi lesz veled,

Mert biztos akarok lenni benne,ha eljön az idő

Fájt a szívem azon az esős hajnalon.

Tudtam nehéz lesz, ha szívem nem érzi szíved.

Tudtam kín lesz, ha nem csókolhatja szám oly' édes ajkad.

Tudtam szenvedés lesz, ha nem láthatom mosolygó szemeid.

De nem tudtam, hogy megszakad a szíve, ha nem ölel át két karod.