Nessa blogja

Emészti valami a lelkem,de mocskosul. Nem tudom meghatározni,de lehet nem is akarom. Nem tudok kilépni belőle.
Eddig úgy elmúltak a dolgok,mert megvigazstalt valaki vagy elterelődött a figyelmem. De most senki nem tudja ezt a bajságot orvosolni bennem. Tengek-lengek a nagyvilágban, nem mondom hogy élek mint Marci Hevesen,de eszem-alszom mint ahogyan azt muszáj. Bár lassan már ezt is elkezdem unni.
Valahogy úgy minden egyszerre szakad újfenn a nyakamba és rohadtul lesz*ja  mindenki hogy valójában mi is van velem. Tőlem mért nem kérdezi meg senki,hogy Hogy vagy ma? Nem úgy,hogy összefutsz valakivel és udvariasságból kérdezed. Hanem úgy igazán,mert érdekel a másik. ÁÁÁÁÁ,dehogyis!
Minden nap van valaki vagy valami,ami eszembe juttatja hogy senki vagyok és semmit sem érek. Ezt eddig nem hittem el,de sajna ahogy egyre többször tolják az arcomba...kezdem elhinni.

Nagy döntés volt ez. Javarészt a tiéd.

Mit mondjak? Hogy megértelek és ez így volt rendjén?

Nem teszem! Hisz nem így hiszem.

Elfutni én is tudok, mégsem teszem.

Az igazság bennem van, de most átadom neked!

Te szúrtad el, te törted szét.

Egy álmot, mi a lelkemben élt.

Építetted, szépítgetted.

Vajon benned voltak-e érzelmek?

Vagy könnyebb volt játszanod és utána reggel tükörbe nézned?!

Hittem, hogy a porból, mivé én váltam, újra teljes egész lehetek.

Tápláltad az érzést, de tudtad, hogy lehetetlen.

Szavaid elsiklottak tetteid felett

S hittem, hogy a tiéd lehetek.

Újra beszélünk, de már éretten,

Vallottam, ez nem véletlen.

Hiba volt újra hinni,

Hiba volt újra bízni.

Bánom, hogy újra a szívemre hallgattam,

S nem az észérvek mellett maradtam.

Egy újabb pofon az élettől.

Csak ennyit erről az egészről.

Megbántottál,

Miattad űr tátong a lelkemben már.

Elmúlik, hisz az idő nagyúr.

Nem haragszom, s nem akarom, hogy bánkódj!

Csak éld úgy az életed

Mintha nem történt volna semmisem.

A fényből meghátrálok a sötétbe.

Visszalépek, hisz ez az élet.

A kéz,melyet éreztem fejem felett,elillant.
Úgy,mint a hajnali harmat.
Küzdök egy újabb éjszakáért
És a vele érkező tiszta cseppekért.
Kell,ami megtisztítja fejem.
Kell,ami kijózanítja elmém.
Mit tegyek hát,hogy a vigyázó kéz
Újra csak rám vigyázzon??!!

Szeretem az életem,de nem ezt, ami most zajlik.
Azt amelyik Veletek volt.
Nem a változás fáj... hanem hogy ez elveszett.
Fojtja a torkom a sírás, mert nem akarom, hogy ez itt így végetérjen.
Életem legőszintébb és legkomolyabb mondata is Miattatok volt.
Csak Ti ezt itt már nem hallhattátok.
Elhinni, hogy mi már együtt soha.....NEM MEGY!
Fel akarok reggel kelni és elindulni felétek.
Valaki könyörgöm segítsen!!

Változtam,mert ezt várta el az élet.

Változtam,mert ezt kérték már régen.

Változtam,hogy tudjak válaszolni a kérdésekre.

Változtam,most mégis itt állok kérkedve.

Más lettem,nem keresem a válaszokat.

Mert tudom,hogy magamnak okoznék fájdalmakat.

Nem érdekelnek a válaszok már

Csak a szívem sajog,fáj.

Magadtól Te ellöksz engem

Pedig jól tudod,kellesz nekem.

Látom,tudom és érzem:

Szeretsz és akarsz egészen.

Engedd,hát,hogy szeresselek