Necrodaemon blogja

Mondd mit tettem, hogy eldobtál?
Talán nálam jobbat találtál..
De nem látszol boldognak..
Csak a lelked látom halottnak.

Kívánni fogod még közelségem
Térden csúszol majd előttem..
S én szánakozva, nevetve
Nézek bele szemedbe..

Érzések nélkül csak egy idegen vagy
Bármit mondasz, hidegen hagy!!
Azt szeretném, hogy érezd amit én..
Hogy mindennél jobban szenvedjél!!

Ígérem, úgy teszek mintha már nem fájna
Csak este hajtom fejem sírva párnámba..
Bármennyire gyűlöllek, feledni nem tudlak
Az emlékek...örökre bennem maradnak.

Sötét volt, egy bormámoros este..
Borús gondolatok közt eszembe jutottál Te.
Hiányod megőrjíti lelkem
Az igazi érzések most kitörnek belőlem.

Csak áltattam magam, hogy nem szeretlek.
Hogy hihettem, hogy elfeledlek..?!
Hisz minden percben rád gondolok.
Tőled szabadulni már nem tudok!

Gyűlöllek te szemét állat!!!
Testem lelkem kihasználtad!
Egy kés álljon a hátadba..
Tű fúródjon agyadba!

Majd ha más nem, én szúrom hát beléd.
Várom, hogy azt kiáltsad: Elég!
Nem nyugszom, míg meg nem döglesz!!
Amíg mindent meg nem értesz..

Kitaposott beled előtt térdre borulsz
Látom hogy félsz...
Könnyezve mindenért bocsánatot kérsz..
Nncs kegyelem, nem érdekelsz már.
Jövőd többé nincs, csak a halál.

Utolsót dobban a szíved,
Rámnézel, mielőtt fennakad szemed.
Halott vagy végre.
Utolsó sóhajod fülemben cseng örökre..

A tükör előtt állsz
De már semmit sem látsz
Többé nem látod magad
A holtak közt hálsz

Megölték a lelked
s belehalt a tested
Élet nélkül vakon
A beléd szúrt tőrt kerested

Lassan lassan megtalálod
Azt, mi okozta halálod
Kihúzod ugyan, de mit sem ér
Megfagyaszt a dermedt vér

Magadra vésed a bűnös jelet
Körülötted mindenki rajtad nevet
A benned tomboló gyűlölet
Megfertőzte halandó szívüket

Egymáson nevetnek, nem rajtad
Nem látnak, hisz szellem vagy..