A saját blogom (Nagyur blogja)
SzemélyesA szívembe lopta magát
A szívembe lopta magát
Harmat csillog a réten, szikrázó napfényben lépkedek.
Madárcsicsergés hallik, szellő susog, s közben kétkedek.
Gondolatok sora kavarog bennem.Meglegyint egy érzés. Nyugalom!
Megállok, nézegetem a sok virágot e szépséges ugaron.
Ám hiába. Nyughatatlan vagyok. Indulok is tovább.
Talán szebb, vagy jobb dolgokat találhatok odább.
Meglehet, de semmi nem biztos. Olyan, akár az élet.
Sokszor bizonytalan, kavargó, amivel küzd szinte minden lélek.
Néhány lépés után meglátok egy rózsát, ahogy hajladozik a szélben,
Illata betölti a teret, s erősebben érezhető most reggel, mint délben.
Látványa eszembe juttat egy lányt, aki szép és szerény,
Egyszer boldogságát és lelki nyugalmát megtalálja, élteti a remény.
Jó ideje már,hogy feltette a- "Mit is kéne tennem"-kérdést,
Hogyan is lehetne megoldásra jutni, s kerülni a sértést?
Miközben ezen elmélkedem, egy lepke libben elém.
Nem túl messziről egy patak csordogálását fújja a szél felém.
Tanácsot bárki adhat, ám mindenki csak önmagától kaphat választ,
Hiszen az "legbelülről" fakad, ki, kivel szemben milyen igényeket támaszt.
Ki mit szól mindehhez? Nem igazán számít, mert nem más dolga!
Amiért meg kell küzdeni, ahogyan élni kell, az kizárólag az Ő sorsa.
Végre itt a patak! Pihenek kicsit és nézem a csobogó vizet.
Jé halak! Fényesen cikáznak, látok vagy tízet.
A hullámzó víztükörben látni vélem a lányt. Arcán halvány mosoly.
Azt szeretném ha boldog lenne, s nem mindig ilyen komoly!
Ismerem már egy ideje. Valahogyan a szívembe "lopta"magát.
Jó lenne, ha feledtetni tudnám vele gondját, baját.
Na mennem kellene, mert van még némi séta hátra.
Talán futó gondolataim beigazolódnak. Hátha.
Ahogyan az a kis bárányfelhő iramlik tova az égen,
Úgy illanjanak el az Ő bajai, bánatai szépen!
Érdemes volt sétát tennem, mert nyugodtabb lett a lelkem.
Örülök, hogy ebben a kedves, csinos lányban barátra leltem.
A meggyötört ember
A meggyötört ember
Volt egyszer egy ember, akinek a veséje vérzett,
Dolgozni még így is bement, hiszen sosem késett.
A munkahelyi orvos barátja a helyzetet komolynak vélte,
Mindenképpen be kellene mennie a kórházba, arra kérte.
Adott beutalót a számára, s a dolgozó belement.
Ám nem volt egyedül, a "félelem" is vele ment.
Mikor megérkezett látta a tömeget, de várt a sorára,
El is érkezett a kijelölt ablakhoz sokára.
Ott közölték vele, zsúfoltság miatt egy másik intézménybe küldik.
E "remek" hírtől úgy érezte, hogy "boldogságban fürdik".
Átgyalogolt és a várakozás kezdődött elölről.
Már kezdte a harag emészteni belülről.
Úgy két óra múltán sorra is került,
Akkorra a koplalástól majdnem padlóra terült.
Maga minek jött ide? Ordított rá a főorvos durván.
A kimerült ember csak nézett rá döbbenten és furcsán.
Ide küldtek. Mondta. Eközben az asszisztensnő az orvost nyugtatta.
Hiszen területileg ide tartozik. E tényt eszébe juttatta.
Ezután egy "kellemes" vizsgálat következett, ujjazás, meg minden,
A szerencsétlen csak arra várt, hogy menekülhessen innen.
Végül is elküldték más vizsgálatokra is tovább,
Kezdhette elölről az egészet, egy "házzal" odább.
Bármi legyen az eredmény, ide ne jöjjön vissza! Ezt az intelmet a "kedves" főorvostól kapta,
A meggyötört, egész bizodalmát az egészségügy iránt, a rendelőjében hagyta.
Naiv Lujzi
Naiv Lujzi
A városka utcáján egy szép nő a kirakatokat nézi.
Az eddigi életét, a vele történteket sorra felidézi.
Kezdve az iskolákkal, ahová szeretett járni.
Arra, hogy barátnőket találjon, nem kellett sokat várni.
Már akkor is vonzó volt. Beilleszkedett könnyen,
Hamarosan "próbálkoztak" nála többen.
Naiv Lujzi persze örült ennek. Hízelgett neki,
Hogy a srácok többsége a "szépet" érte teszi.
Hamarosan rá kellett döbbennie, nem minden az aminek látszik,
S legtöbbjük csak egy bizonyos cél érdekében "játszik".
Érte jó néhány csalódás, mire "tisztábban" látott.
Először okult belőlük, majd újra arculatot váltott.
Így teltek az évek, nehezek és szépek,
Emlékezetében megmaradtak, az ezekből az időkből való "képek".
A felnőttek színpadán szembesült vele,
Ez a világ nem csak jó dolgokkal van tele.
Jöttek a munkahelyi csalódások, a párválasztás kora.
Mindig tudta, képes szeretni, de azt hogy ennyire, nem hitte volna soha.
Voltak problémái, melyek meggyötörték nagyon.
Ezeket úgy érezte nem mulasztaná el, semmilyen nagy vagyon.
Egy idő után kilábalt belőlük, s naivan azt remélte, hogy ezzel vége,
Megszűnnek a gondjai, s kezdhet új életet végre.
Aztán rájött, ez nem így működik. Újra és újra bizalmat "szavaz" másnak,
Azonban most már egy boldogabb nő, akit otthon a gyermekei várnak.