A saját blogom (Nagyur blogja)

Minden nő álma

Este van. Csillognak a fények a szórakozóhely felé menet,
A célhoz közeledve lassít szuper kocsijával Tündérszép Benő, a helyi macsógyerek.
Megáll, s kiszáll. Gőgösen és flegmán tekint a bejutásra várókra,
Kaján mosollyal arcán pillant a szórakozni vágyókra.
Ma is van "áldozatnak való" bőven. Fiatal lányok a palettán.
Majd Ő megmutatja nekik, hogy ki táncol legjobban a parkettán.
Előbb azonban iszik néhány koktélt, s eközben széttekint.
Természetesen az est legjobb csaját akarja megszerezni megint.
Mindig így csinálja. Egy kis ital, elbájolás, s aztán irány haza.
Jöhet a szex minden formája, s bemutatja. hogy milyen laza.
Miután "végez", a leányzó mehet is. Ennyi elég volt belőle.
Ezek után többé soha nem fog érdeklődni felőle.
Másra nem kell. A csajszi megtiszteltetésnek veheti, hogy vele lehetett,
S Benő kívánalmai szerint neki mindent megtehetett.
Hiszen Ő valamennyi nő álma. Magas, sűrű hajú, kisportolt, ráadásul gazdag,
Nagy dumájú, elbűvölő, lenyűgöző, s az autója maga a "mézesmadzag".
Az hogy lelketlen szemét nem számít, hisz így is szinte bármilyen nőt elámít.
Ez kell nekik, ezt szeretnék, hát tőlem megkapják-gondolja Benő.
Sajnos valóban nagyon sok nő van, kinek a számára ez az életforma a nyerő.

Aludni jó

Szunya Aladár kezdett ébredezni. Félig nyitott szemmel merengett azon,
Hogy bárki bármit is higgyen, akármit is gondoljon, Ő bizony nem semmi egy fazon.
Rápillantott az órára, s felmordult: Még csak délután fél egy?
Azután homályosan elmélkedni kezdett, s próbálta átgondolni, hogy este hova is megy.
Minden éjszaka bulizik, csajozik, iszik, mint egy "állat",
Hiszen gazdag szüleitől újabb és újabb juttatásokat várhat.
Az összes szórakozóhelyen ismerik már és köszöntik előre,
Udvariasan bár, de valójában számítóan érdeklődnek felőle.
Őt ez nem zavarja. Megszokta, hogy "nyalják" a talpát,
Egyre csak bővíti a körülötte lézengő és neki hízelgő "falkát".
Olyasféle borzalom, mint a dolgozás, sosem jutna az eszébe,
Egyszerűen képtelen lenne beleképzelni magát egy dolgozni járó, s adót fizető helyébe.
Újra csukódik a szeme. Az alvás még nem ért véget,
Reménye szerint álmodik egy nagyon szépet.
Már szendereg. Utolsó gondolata az, hogy legyen szép idő, vagy hulljon a hó,
Bármi történjen is, aludni mindig, minden körülmények között jó.

Kell ez nekünk?

Néhány televízió csatorna mit is tanít nekünk?
Nap, mint nap a butaság, a beképzeltség és a kivagyiság tömi tele a fejünk.
Ki a legnagyobb macsó "gyerek" és ki-kivel mit csinált este,
Ezeket a "nagyszerű" műsorokat sajnos az ország elég nagy része leste.
Kihasználva az emberi kíváncsiságot, terjesztik a "sötétség leplét",
Ezzel a televíziózástól elvéve az értelmesebb réteg kedvét.
Ilyen "remek" példákat állítanak a gyerekek elé,
Kik megtanulhatják, hogyan haladhatnak érdemi munka nélkül a jövőjük felé.
Ezek után sokuknak csak az jár a fejében, hogy cicababa, vagy vezérhím legyen,
Nem pedig az,hogy önmagáért, a szüleiért, vagy a társadalomért valami jót tegyen.
A TV.-adók valóságos "agymosást" hajtanak végre,
Rászabadítva a "mocskok" tömegét a népre.
Megtűzdelve mindezt a "jobbnál-jobb" reklámok hadával,
Cseppet sem törődve az emberek valódi bajával.
Tényleg kell ez nekünk? A szemfényvesztés és a hazugságok sora?
Az lenne a legjobb, ha nem látnánk többé ilyen népbutító műsorokat soha!