A saját blogom (Nagyur blogja)

Pecás este

Csillagok "szikráznak" az esti égen,
A Hold is járja az útját az éjben, szépen.
A víztükör felszínét fodrozza az esti szellő,
E csodás látványhoz nem hiányzik más, csak egy sellő.
Gondolta ezt Balfék Benő, miközben óvatosan lépkedett,
S a kis ösvény mentén növényi szárakat tépkedett.
Arra kellettek neki, hogy a fa üregéből lárvákat piszkáljon elő,
Mivel szerinte az esti pecázáshoz ez a fajta csali a nyerő.
A közelében apró villanásokkal szentjánosbogarak szálltak,
Odább a parton, termetes békák zsákmányukra vártak.
Nemhiába, hiszen volt szúnyog és egyéb vérszívó bőven,
Marták rendesen Benőt is bőszen.
Fájdalmában csapkodott is mindenfelé, jobbra-balra,
Már csak a menekülést fontolgatta, s nem gondolt céljára, a halra.
Belebotlott egy gyökérbe. A lámpája a fához csapódott,
Miközben a darabjait kereste, úgy érezte nem volt még ilyen csalódott.
Nem bírta tovább a fájdalmat. Ez az estéje odaveszett.
A sötétben nekilódult, újból botlott, de ezúttal a tóba esett.
Míg a hűs vízből kievickélt a partra az járt az eszében, hogy ilyet többé soha!
Az éjszakai horgászatnak még az ötletét is száműzi magától tova.

A bűn jutalma

Ragyogóan süt a Nap, kellemes a meleg,
Télire gyűjt élelmet a sok rovarsereg.
Hangyák, méhek, darazsak, mindent bele adnak,
Hiszen a természettől nem csak szép látványt, de élelmet is kapnak.

Ősz van. Termények tömege várja a szüretet,
Mindannyiuk a többi élőlény élelmezésére "született".
Van itt szőlő, alma, dió és zöldségek hada,
Velük telik meg nemsokára sok éhes lény hasa.

Így gondolta ezt Tolvaj Berci is, mikor a kertek "alján" járt".
Meglapult, figyelt, s hogy a gazda hazamenjen végre, arra várt.
Szép nagy kert, tele mindenféle jóval,
Óh, ha ez mind az enyém lehetne! Hagyta el ajkát a sóhaj.

Összepakolt a tulaj, zárta a kaput és indult haza,
Ide bejutni nem lesz nehéz-vélekedett Berci-sőt inkább laza.
Már mászott is át a kerítésen, zsákokkal a kezében,
Ám nem figyelt eléggé a "begyűjtés" hevében.

A kertkapun nem tűnt fel neki a "harapós kutya" feliratú tábla,
Azt hitte, hogy teli zsákkal nemsokára az öröm táncát járja.
Tépte az almát a fáról, s a szőlőt teli pofával tömte,
A répát, petrezselymet, hagymát és karalábét is a zsákba lökte.

Mekkora ez a kert, s mennyi ehhez hasonló van még?
Nicsak ott a cékla és az is milyen szép.
Kis híján végzett a "begyűjtéssel", s indult volna innen,
Mikor mély morgást hallott és elsötétült minden.

A Munka Réme

Agyonhajszolt Rezső éppen egy szép lányról álmodott, mikor kopogás ébresztette fel.
Félig még kábán kinyitotta az egyik szemét és mérgeskedni kezdett: nyugalmat Ő már sohasem lel?
Feltápászkodott, s kóvályogva az ajtó felé indult. Ki az? Kérdezte.
Bárki is legyen,-gondolta-az elvetemültje nemcsak az álmát, hanem az egész napját "megmérgezte".
Egyáltalán milyen nap is van? Óh ne! Hétfő ismét!
Kinézett a "kukucskálón", s meglátta a Munka Rémét, hogy a fene vinné innét!
Mozogj már Rezső! Meddig várjak?-Dühöngött a Rém.
Hogy mertél elaludni? Morgott tovább. Ez rosszabb, mint egy kém.
Most mit tegyek? Innen menekülni kell.-futott át Rezső agyán,
Felöltözött, fogta a holmiját és kiugrott az ablakon lazán.
Szerencsére nem lakott magasan, így nem történt baja,
A földre huppanása pillanatában jutott el füléig, az ajtaja betörésének a zaja.
Felpillantott, s ekkor tűnt fel az ablakban a Rém szörnyű arca.
Rettenetes, hogy bármi is történjen, mindig utoléri, 
Ez azonban nem egyedül az Ő harca.
Mindenfelől menekülnek mindhiába, a férfiak és nők, fáradtak, kihasználtak és kimerültek,
Örülhetnek azok, akik a Munka Réme iszonyú rabságából valahogyan kikerültek.

Sült csirke

Bendő Bálint sült csirkére éhezett,
Mikor délután a munkából hazaérkezett.
Van egyáltalán csirke itthon?-kérdezte magától,
Az utóbbi időben alig fér el konyhájában a hasától.

Irány a hűtő! Gyorsan át kell kutatni!
Egyből elkezdett az élelmiszerek között matatni.
Pakolt jobbra-balra. Végre megtalálta,
Kis híján már így nyersen megzabálta.

Gyorsan előkapta a szakácskönyvet, egy jó recept után,
Olvasta a leírtakat, de csak bámult bután.
Hogy értsem ezt? Mi is kellene bele?
Az erőltetett gondolkodástól belilult a feje.

Nem bírt tovább várni. Befűszerezte, s tepsiben tolta a sütőbe,
Utána jó kis innivalóért nyúlt be a hűtőbe.
Iszogatott szépen, s egyszer csak lecsukódott a szeme.
Mire felébredt, a sütője szénné sült csirkedarabokkal volt tele.

A rámenősség díja

Megkezdte szokásos napját Ügynök Géza,
Ki nem igazán nagydarab, de nem is vézna.
Terméke eladása érdekében megtenne bármit,
Ha szükséges éjszaka is felhív bárkit.

Az asztalán telefonszámok ezrei hevernek,
Még az sem tartja vissza,mikor a szeme alá "bevernek".
Járt már így egy párszor, de ez nem csoda,
A múlt héten is "kihullott" egy szemfoga.

Rámenős, agresszív,nem hagyja "levakarni" magát,
Nem meglepő, hogyha rátalál egy "zaklatott", az ellátja a "baját".
Van tíz telefonja, hogy működőképes mindig legyen,
Az Ő célja, mint a többi ügynöké is, hogy az "agyondumált" mindent megvegyen.

Valaki, valahogyan a tartózkodási helyét kinyomozta,
Biztosan hozzá hasonlóan, másból kipofozta.
Berúgta az ajtaját, s a következő pillanatban Géza már el is terült,
Mikor visszanyerte az eszméletét, rádöbbent, hogy kórházba került.