My3 blogja

ELvesztem, már szinte alig ver szívem,

Nem akarom tudni, merre szállt hitem,

Lehet csak én gondoltam, jobb lesz így, neked s nekem,

Itt hátonfekve, néma kiálltást halatok,

Valaki segítsen, meg mégsem hallhatok,

Szeretném még utoljára látni, a felkelő napot,

Átölelni, a Holdat, és millíónyi csillagot!

 Nem látom, sem a fehér alagutat,

Sem kellemes dolog sem ért,

Nem hallok angyali zenét,

Csak dübörgő vérem,

Egy tompa szívverést,

Aztán csend. 

Csinos rózsaszín álomkép, vagy Te

Élet nélküli babú, egy gépezet csavarja,

Lelked tépik, tested mint vászon feszül,

De TE vigyorogsz, mint kötelező lecke,

Csak egy tört döfsz, bele az igazak szivébe,

De legalább a világ Neked örül.

 

Aztán jönnek majd a drogok,

Kopasz fejek, és megannyi alkohol,

És leharcolt néma szellem leszel,

S a neved csak a semmire emlékeztet,

S lenn csücsülsz Velem a sötét üregben. 

Egybekötve vagy a minden, és az üres semmi,

A fény, és árnyék akaratgyenge harcosa,

Az élet és halál nemtelen ura,

Közhely, és közkincs.

 

Némasággal egybeszőtt szókincs,

Vaksággal átitatott látás,

Vereséggel frigyre lépett győzelem,

Levertséggel közösülő aktiv félelem.

Ez vagy Te nekem. 

A sötétben lakozom most, agyam tobzódik, 

Lelkem mint kisgyermek, halkan felsikít,

Testem megfeszülve, béklyóba kötve,

Verejtékben úszva, széttörve.

 

De lám fényt látok valahol ott messze,

Vajon ő is eltévedhetett, itt a rengetegben,

Vagy csak eszem rakja ide képként,

Hogy elinduljak felé.

 

Nem teszem, nekem drága az életem,

Várm még rám sok élmény, és érzelem,

Nem lehet, hogy ennyivel vége legyen,

Gyere értem hajnal, s mentsd ki gyermeked! 

Láttam táncát testednek,

Figyeltem hajszálaid merre rebbenek,

Vadul vágytam kérő tekinteted,

Hogy vegyem el ami oly kedves nekem, és neked,

S kéjesen fülembe lihegve mondd szeretlek.

 

De háború indult elmémben, mikor kezed láttam más kezében,

Fegyvert akartam ragadni, szétkaszabolni mindent,

Lássam melleiden végigcsorogni a véred,

Könyörgó szemeidbe nézni, és üvölteni VÉGED!

 

De elmúlt a harag, bennem béke van, s szeretet,

Nem te vagy az utolsó kit az ég mellém kevert,

Lesz majd ki síkitja nevem, átölel és ringat,

De az emlékeim ne tipord össze vissza.