MrsWilson blogja

kegyetlen könnyelmű béka

zizeg a levegő zizz zizz,
pillangó csapkod egy vázában.
nézem elhaló ütemét,
kioltsam-e életét?
óriásbéka pöffeszkedik amott,
gubbadt szeme a vázára tapad,
- ízletes falat - gondolja,
így megkörnyékezi azt.
nyálkás nyúlós nyelvét
leengedi a karcsú váza nyakán,
körülötte cikázik a pillangó,
kétségbeesett táncot jár.
vicces mozgás, görcsös küzdelem,
nyer a béka, s utolsót nyikkan a tetem.
dohos szag lengi körbe a teret,
a halott szaga árad.
nem ízlett pillangó test
fekszik otthagyva, félig megrágva.
én meg csak ülök, a béka rám néz.
- mondd csak béka. akkor meg miért?
de a béka csak odaböfög. 

tizenhárom négyzetméternyi boldogság

cukormázas reggelen
besüt ablakomon a napsugár.
édes kis nyalábjai  
gyengéd karjaiba zár.

táncra kelnek mütyürjeim
kedves kis szólamokban,
szanaszét ruhácskáim
bolondos kupacokban.

porszemek lengik be
e mágikus dobozkát,
szivárvány csillám
ébreszt nosztalgiát.

plüssmaci morog
párnabarlangjából,
vidám képek csitítják
elnézően a falról.

könyvek szuszognak
telített polcokon,
csiklandozzák őket
puha kéznyomok.

csillagvirág áraszt
fennséges illatot,
tündérlábnyom pihen
pici párnácskámon.

mézfüggöny és
csokiajtó közt
e varázslatos világ
tizenhárom
négyzetméternyi boldogság.

Pár perces szerelem

Ó, te bűzös, átkozott méregrönk!
Nikotinbogarak leptek el,
én mégis úgy kívánlak!
Meggyulladsz
s én csókod után szomjazom.
Hallom a bogarak sercegő végjátékát,
mellyel mártírhalált halnak kedvemért.
Belémszállsz és végigjársz.
Szétterjedsz rothadó testem
minden porcikájába,
majd a jól ismert úton távozol,
kis bogárkák szétporladt testrészeit
pöfékelve így a levegőbe.
Csókot csók után váltunk
egyre hevesebben,
míg véget nem ér ez a bűnös varázs.
Kínos. Elmúlt egy pár perces szerelem.
Könnyedén pöccintlek lábam elé,
míg Te égve, füstöt hányva búcsúzol.
Segítek. Eltaposlak.
Még. Még!
Ó, te bűzös, átkozott újabb méregrönk!
Ördögi kör.

Ephemeron

Egy érzés úgy ért,
mint a legjobban célzott,
csattanós pofon.   
Úgy telt el,
mint a tiszavirágok
tiszta, törékeny tánca.
Elmúlt, mint
egy égő házból kimentett sérülései.

Tűztől perzseltek szárnyaim.
Csak zuhanok, s szinte
sóvárogva várom a víz felszínét.
Nincs ennél nagyobb csapás. 

Befejezetlen színes kép

Olyan voltál nekem,
mint a fehér papírt
betöltő színek.
Kedves, kis pacákat
hagytál magad után.
Húsz éven át
színezted mindennapjaim.

Olyan vagy most nekem,
mint egy leszakított virágszál,
melynek illata mindig eláraszt,
s élénk színe elkápráztat,
ha rád gondolok.

Olyan leszel majd nekem,
mint csillag az égen.
Távoli és elérhetetlen.
Ha esténként kereslek az égen
s egy könnycseppet ejtek,
majd azt gondolom;
bárcsak színezhetnéd még
azt a húsz éve megkezdett képet.