Mintha ma lett volna (Szabad vers)

http://www.youtube.com/watch?v=_KbT-iA5768&list=FLUt8txGMZg4WzxvxkWA4FcQ&index=15&feature=plpp_video

Várnai Zseni: Az anyaszív (1916)

Egy szív lebeg most a világ fölött,

félelmetsen óriási szív,

Ember még ilyet sohase látott,

szinte elborítja a világot a szív,

a piros, nagy zokogó szív:

az anyaszív.

A szív vonaglik a világ fölött,

mert övé a kín, a fájdalom, a könny.

A gyilkoló, éles fegyverek

őrajta tépnek halálos sebet

s csak tűr a szív, a nagy zokogó szív:

az anyaszív.

A szív vérzik a nagy világ fölött.

Millió sebből hull a vére már

és minden csapás és minden halál

az ő megkínzott testébe talál,

ő fogja fel, a szív, a vérző szív:

az anyaszív.

S a vétkes őrjöngő viág fölött

agyongyötörve elvérzik a szív.

De harsogó harci trombiták

a csatazajba fojtják a szavát.

Ki hallja meg, hogy szól, hogy sír a szív:

az anyaszív!?

A szív megszólal a világ fölött

s mint túlvilági intés zeng a szó:

Fiaim, fiaim! Emberek!

engem találtatok, jaj, engemet!

És elhallgat a szív, és meghal a szív:

az anyaszív. 

A televízióban láttam

magamat,

megrázó volt az a pillanat,

mikor magammal szembenézve

ültem s figyeltem a beszédre

hangomra, mint egy idegen hangra,

s egy ismeretlen,

távoli arcra.

Kérdésekre kellett felelnem,

- mikor írtam az első versem?

hogy lettem költő....

és ő a képem,

az a különös másik lényem

felelt,

mintha én szóltam volna,

verset is mondott költői módra,

az én versemet idézte

halkan,

én voltam ő képben és hangban

de mégis más....

Dermedten néztem...

- Talán ő az én igazi énem

ő, akit látok, hallok e percben...

és kívülem még ezren

és ezren.

Én volnék ő?

S mikor már régen

más kép futott a csodagépen

még mindig néztem,

BEFELÉ NÉZTEM

KERESTEM AZ IGAZI KÉPEM,

AZT A BELSŐT, KIT VÁLTOZATLAN

ÖRÖKTŐLFOGVA HORDOK

MAGAMBAN.

1969. március 3. 

http://www.youtube.com/watch?v=3Rge0yHPMTA&feature=related

(francia költőnő volt  a reneszánsz idején...)

"Ne vessetek meg érte, asszonyok,

hogy szerettem, hogy szívem annyi tüske

sebezte föl, hogy fájó kínok üszke

parázslott bennem s annyi éjt-napot

zokogtam át. Ó meg ne szóljatok,

hogy elbuktam. Ki erényére büszke,

a gyalázat pecsétjét rám ne süsse,

mert Ámor lesben áll, vigyázzatok,

egy szó elég, s nem lesz mentség se Vulkán

tüze, sem Adónisz varázsa aztán,

ha ő halálos szerelemre gyújtott.

Megeshet, hogy bár kisebb a kísértés,

forróbban élitek a szenvedélyt és

még nálam is mélyebb örvénybe fúltok.

(Fordította: Lányi Viktor)

Szerb Antal: Száz vers c. kötetéből....