illó puncíner

Személyes
Miza•  2012. szeptember 13. 13:58

Pár-bajok

Könyörtelen reggel. Fekete redőnyök feszülten várják a pörgést. Combjaim álmosan kitárom, felkínálva a pinát. Mozdulata lassú, keze matat, de gyenge akarással. Ma se baszunk.

Fáj neki. Nekem is. Napok óta szenved. Magától, tőlem. Az izmai megfeszülnek. Beágyazódott az aggodalom. 

Bezárom testem, kérdezek. 

- Fáj még?
- Fáj. Nem tudtam aludni.

Tudjuk, nem orvos kell ide. De azért mondom, mintha. 

Válaszkeresések közt felsejlik benne a megoldás:
- Fel kéne akasztanom magam.

- Az nem old meg semmit.

- Dehogynem. Az megoldja, akkor többet nem fog fájni.

- ​Nézd csak, itt is, ott is megannyi kampó várakozik éhesen - meztelen karral fejem felé mutatok, meghajló gerendák zuhanni készen.

- Azo​k nem bírnak el.

- De, hidd el. Fontos ám, hogy ne éjjel csináld. A lábujjaid pont az ágyig érnek. Még megszopnám álmomban. Aztán meg mit is mondanék a halottkémnek? Miért van kiázva a nagylábujjad?

Miza•  2012. július 4. 11:20

Hamupipőke halott

Nagy halom betű.
Szavakká szedem szét.
Gondolat sehol.
Hamupipőke halott.

Miza•  2012. január 9. 20:48

nyelek

húshagyó zsebpörkölt
kovásztalan vágyak
lapulnak penésznek
kitett mirelitzacskód
olvadón csöppen
tejútra pörögtem
nyelek keserűt

Miza•  2011. április 4. 14:19

ég a lámpa, ég

ég a lámpa ég
nejlonfüggöny takarja a napot
nejlonbugyi az álmos vágyakat
nejloníz a feketében
hajad sátora messze vár
kint a napon talán másra már

Miza•  2011. március 12. 14:16

Kicsit nem figyelek rád

Kicsit nem figyelek rád

s szemed körül már sáncol

a bánat, mint vénkisasszony

kinek fáj a lába, de táncolna

a bálban - körötte mátkapárok -

nincs rebbenés, csak szempillád

nedves kicsit, harmatosak az

esték, ha nem jön álom

könnypatak csorog párnán

keményen – oldalt fekvőknek.

Közénk szorul az aggodalom

néha megbököm: "Engedj hozzá

kedvesemet hagyd ölelni!"

Kevesebb jut mindenből

a sóhajgombócok lecsúsznak

torkomon, hízom egyre.

Nehéz napok éjszakái, húzd rá

cigány, az anyád - ő nem én vagyok.