illó puncíner

Képek minden fele, üveg mögött csorgó áldás. Esőként hullik alá a fény, szárba szökken a csíra, forró angyaltalpak simítják a kardélre hányt íriszeket. Paszpartu kockázza fel az univerzumot, az évszakok szimfóniáját kottázza a mezőn nyíló virág, színné tömörödnek az érzetek, szétomló semmiséggé merevedik a mélység. Szálakba szőtt történetek, az elkapott boldogság pillanatképei.

Hol kezdődik a művészet, s hol végződik az anyag? Grammra mérhető gyapjú, fémes fogak kocódnak az üveghez, féken tartva a kacagó angyalokat, a növényi indákat, melyek a legbutább tapétán is bátran elindulnának megmászni a minták egyhangú halmait.

Farkasszemet nézünk egymással. Mondom, megveszem. Otthon gondosan kiválasztom a helyet, röghöz kötöm angyalaimat. Szelíden tűrik, hogy száműzzük őket egy szegre bízva sorsukat. Megnyugtatjuk magunkat, hogy ott feszül a falban a tipli, ez biztosan meg tudja tartani.

Elmegyek, az ajtót bezárom. Alig várják, kacsintanak. Gurgulázva nevet a csap, a lefolyó nagyot böffent, a képeken csivitelnek a mátkák, párnámba a tollak bontogatják szárnyukat, repkednek a mennyezet alatt. A fogkrém futásnak ered a tubushotelben, a fésűn nyújtóznak a hajhagymák, egymásba gabalyodnak a szálak, megszaggatják maguk.

Hazaérek, egymásra nézünk újra. Micsoda művész – gondolom. Ennyi szín és forma, mosolyok milligrammja, apró gombszemek zárják össze szívem kabátját, a selyemszál átszövi a véreret. Leesik a tantusz, a képzelet telefonfülkéje csilingel, csengő gyermekhang kérdez, nevet a végtelen másik oldalán.

Szeretjük vagy gyűlöljük a kis herceget.  Szőke aranyfürtjei, súlyos földet seprő kabátja alatt áll és kérdez. Mindenkiben van egy ilyen kisfiú-kislány, aki bátran fantáziál, rókák, rózsák bűvkörében él.

Néhány palást már mocskos, megáll vállunk nélkül is, mint egy koszlott buszmegálló, kiszökhetünk alóla, meztelenül szaladgálhatunk, felvehetünk bármit a fémesen koppanó kabát helyett.

Elhagyva gyermeki énünket mit kezdünk felnőtt magunkkal? A sérelmeket, az anya illatát visszazokogva kihez bújunk? Múlatjuk az időt, keseregni kezdünk, a múlás porcsinrózsái nyílnak arcunkon.

Nyugodtan visszaléphetünk az óvó kékes kabátkánk alá.

Elegánsan, drámain kissé emeljük fel a palástot a földről! Alfelünk fellélegzik, a tüdő lebenyei is sóhajtanak egyet. Előkerül a sok sérelem, a félszek, a meg nem élt szerelmek, az ócska trükkök, a kivagyiságok.

Még fakókék kabátunk sem szakad le, akár az ég, ha továbblépünk, megnézve utoljára az eddig méltán rejtegetett titkaink, lépjünk egyet előre!

Higgyük el, a napon lassan elolvad a sok titok, mint a törökméz. Így könnyebben fogjuk látni, hogy milyen koszos is a kabát.

Irány a mosoda! Fizessünk, de ne váltsuk ki. Majd elkerül egy kisgyerekhez a palást, akinek még erősek a vállai s elbírják a terhet.

Mi pedig válasszunk egy rövidebb fazont!

.

Lola, egy fogalom. "Whatever Lola wants, Lola gets."

Örök kérdés a termékeny, gondolkodó nők esetében a szerelem eszménye és annak prózai megnyilvánulásai közötti szakadék.

S mikor egy értelmes, tanult művész férfitól megkapom a hogyan szopsz kérdést, rögtön bevillan nekem Max Ophülos Lolája.

Hisz mik vagyunk mi, gyönyörű nők? Meztelen testünk egy üres festővászon avagy egy üres lap, amire projektáltok, drága ifjak, pajzán vének.

Ránk vetül fantáziátok: színes, fekete-fehér, képzeletetek korlátai mentén.

S mi lehet majd belőlünk? Akartok-e bennünket igazán? Ha kimozdulok a képből, amit csodáltok, s egy önjáró pinává válok, aki maga is alkot, néha tetszésetek ellen is?

Lola a filmben egy cirkuszban végzi, ahol egy mutatványosbódé rácsai mögött áll, szépsége még teljes (akár egy üres kristályváza), aprópénzért megcsókolhatják az éhes férfiak.

S hogy végzem én?

..............................................................................................................

Kis mellékzönge, az érthetőség kedvéért:

Lola Montes

A művészet a maga módján gyártott belőle ikont, szederindáin nemrég újratermett egy dal: a Horse de prixben.

Ki is volt Lola?

Igazi kozmopolita, amolyan famme fatale, táncosnő, ifjú éveiben kurtizán is biztosan.

Liszt Ferenc vezeti be ia művészvilágba George Sanddal karöltve, majd Párizsban Alexandre Dumas társaságában időzött.

Később kedvese lesz Münchenben I.Ludwignak is, kinek politikai nézeteit minden bizonnyal befolyásolta, hozzájárulva kétes múltjával annak korai kegyvesztettségéhez.

Az erotikus tánc világában a nevéhez fűződik a híres Spider tánc. A legenda szerint alsónemű nélkül.

Amerikában halt meg, előtte keblére ölelve Európa nagyvárosainak szellemi elitjét és gazdag mecénásait.