illó puncíner

fekvén a sátortengerben
túl a vacsorán a vágy
lentebb költözik
számba haraptam, combot
zártam, térd kocódott
szétfeszített, hogy
belém dugja az ideológiát
balos gyerek, apja az úristen
a kéményseprő vállalatnál.
ujjai a számban írták meg
a gyújtóbeszédet, combomon
kanyargott mereven
mélybe hatoló álmaival a
világról, mi barátok vagyunk!
győzködtem lihegve, (gondoltam
milyenek a halak, ha dugnak)
hagytam, hogy a pravdát
combomra marja sorjaként.