Mira23

Ó te angyal te csalfa szent

Karod pusztít, ajkad épít

Igen-nem, igen-nem.

Reszketeg pehelytollak

Mennyei fényben és porban

Hittel hitetlen, hittel hitetlen.

Te ki tiszta és igaz

Szívemnek kemény vigasz

A néma szó, a néma szó.

Igazat hazudik a hajnal

S ő átsuhan az égen

Éjsötét ízű fehér szerelmében.

Nekem elöször szokatlan volt a zene és a szöveg is de nagyon megszerettem.

http://www.youtube.com/watch?v=-_S-axA-74Q

http://www.youtube.com/watch?v=Ocre1RhAQQ8

"Túl korán jön a reggel. Minden előröl és előröl. Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy de minden napkeltével másképp. Kicsit vidámabban vagy kicsit szomorúbban. Mikor hogy...de sose sehogy. Ugyanazok a mozzanatok mint tragédia és mint komédia. A színfal ugyanaz csak a megvilágítás más. A falak mögött ott vagyok. A nő, az anya, a szajha, a kedves, a durva, a hűtlen a hűséges, az ártatlan a bestia. Mindez együtt és egyik sem. Látsz..nem látsz. Látlak...nem látlak. De ott vagyok, ott vagy. Egy színház csak más a díszlet és más a szerep. De mit mondanánk ha elhajítanánk a forgatókönyvet? Abban a pillanatban...

A pillanat. Jön és megy. Tökéletes. Egyetlen villanásnyi elnyúlt idő. Volt..nincs..elmúlt... vagy éppen lehetett volna. A lehetett volna nincs. Az a pillanat nem történt meg és nem lesz többé. Halasztani. Mindig mindent. Amit nem tettél meg nem a múlté hisz meg se történt. Lehet e még? Lehet. Lehet másik tökéletes pillanat. Ugyanaz sosem. De hamarosan eljön az a nap.

Eljön az a nap amikor megállunk és nem menekülünk tovább. Nem szaladunk el egy pofon elől, hogy beleessünk pofával egy még nagyobba. Egyszer úgy kel fel a nap, hogy nem hazudunk többé. Nem kell. Nem kényszerít senki. Nem kényszeríthet. Se magunknak se másnak. Ha fáj valami, nem fáj. Nem azért nem sírsz mert el akarod rejteni vagy elnyomni. Nem téped magad...a lelked...mert nincs miért. Nem kell hazudni. Egy reggelen majd senkinek se fog fájni az ami te vagy. Mert úgy vagy jó ahogy vagy. De segítenek... szólnak... figyelj, tanulj. Egy reggel úgy fogok ébredni hogy megcseréltem az álmot a valósággal. A színfalak mögött... láttok.... és nem láttok semmit. Az arcomra száradt vakolat pereg. Kipótolom. Ami alatta van csak az a lényeg. Milliónyi rossz akarat. Mondjátok és hallgatom. Lepereg. Nem jön át a száraz kérgen. Az előadás után meghajlok. Meghajlunk. Függöny le. Ott vagyunk. Itt. Együtt. Mind...és a szövegkönyveket elhajítva nem is tudjuk mit mondjunk egymásnak. Nem szólunk ...nem kell.

Hajnal négy. Elalvás előtti pillanatok. Örök, visszatérő de sosem ugyanaz. Ma lesz az a nap... ha nem hát nem baj... majd...ráér. Minden nap felkel a fény. Én is. Figyelek. Körülnézek. Érzek és van hogy megértem. Tovább figyelek. Magamat, engem, téged, minket, benneteket. Látjuk egymást...nem látjuk. De mind tudni fogjuk egyetlen szó nélkül. Ma lesz az a nap."

Legyen éjjel vagy legyen akár nappal,

Leomló alkonyat vagy pirkadó hajnal.

Köröttünk lehet magány és sűrű bánat,

Tekintetem percei mindig megtalálnak.

Reggelente kócos tükröm mosolya

Az ajkaidon csillan vissza rám,

Nappalom szélkeringő gondolata

Feléd húz, téged vágyón kíván.

Az alkonnyal hozzád simulok,

Akkor megérintem lelked,

Szíved ritmusából érezni fogod,

Ott lüktetek benned.

A gyönyörű éjjelben megannyi a bánat,

Ne adjunk több fájó könnyet a világnak.

Lángoljon az öröm benned és bennem,

Hisz itt vagyunk, együtt, csak mi ketten.

Emlékszem arra a tavaszra,
Testemben kihűlt vágyakra,
Megtört keserű szívemre
Álomtalan üres lelkemre.

Ugyan úgy kelt a hajnal,
Hidegen süvöltő zajjal.
Eltűnt a város mögöttem,
Utolsó vágyam követtem.

Nem bíztam és nem hittem,
Csak hagytam had vigyen
Ragadjon magával a hév,
Ez volt az utolsó esély.

A város zaját elhagyván,
Messzi tájakon suhanván
Egy idegen szólt hozzám
Némán, a mosoly hangján.

Hangjában gyengédség
Lelkében édes béke
Szemeiben tükröződött
Szívének tűzörvénye.

A világot mint lyukas garast
Úgy dobtuk a semmibe.
Hittünk egymás szívében,
Hittünk a szerelemben.

Elillantak az évszakok.
Nyár az ősz a téli fagyok.
Napjaink könnyekkel folynak,
De tudjuk, szebb lesz a holnap.

Egymásba szőtt kezekkel,
Hittel és reményekkel
Így várjuk az új tavaszt,
Hogy eljön, s örökre itt marad.