MinimalistiCat blogja

Szeretlek ezt te is tudod, de ha bántasz az fáj. Hiába akarom, hogy tovább szeress a fájdalmat mi vele jár nem kívánom senkinek! Féltékeny vagy ez szép dolog de, hogy bánts engem azt nem akarom. Szívembe beletiporsz pedig tudom nem akarsz lelkemet szépdeli a bánat mit mindig te okozol! Tudom, hogy szeretsz ezt én jól tudom, ezért kérlek tégy meg annyit, hogy magadban tartod!

Szeretlek!

Szenvedés volt mindennap mit veled tőltöttem, s szenvedés volt minden szó mit feléd itéztem. Megértettem miért, miért kerülnek téged, összetörtél minden szívet, kik szerettek téged!

Ezt 14 éves koromban írtam:)

A hópehely a földre ér, s mint sima lepel oly szépen terül el majd lelkét átjárja a víz s a nap szárítja testét. Majd a felhő rángatja a szelet, hogy fújja arrébb a napnak sugarát

Egy pillanat alatt

Távolról még nézem az esőcseppet ahogy ringatja a szél, s messzi homályban a köd szitálva semmibe vész.
Tűz mi halkan ég lelkedben kigyúlt, s lángja perzseli a napot míg el nem ér a vég. Légy hát ártatlan lélek kit nem ér fény, s míg a hajnalban élsz nem ér veszély. Sötét égen keresd a csillagot, s fényét rejts el jól de el ne lopd! Láss csodát mit senki más, s védelmezve óvd mint még soha más.