Csak egy emlék

A szakítás felé, nyugaton
(valahol Ausztriában 2000 valahányban)


Kobalt kék ég alatt,
társas magányom.
Halálom e kép.

Miért állok,
Kire várok,
Az idegen peronon ?

Nincs könnyem, se sóhajom ;
s nincs szerelmem , se otthonom.
Csak egy nagy halom
üveg , kő és beton.