Fehéren feketén (Egy sporttársam emlékére)

Mike_Bettina•  2014. október 24. 08:53

Ahogy a billentyűk a zongorán,
Sorba állunk a snooker asztalnál.
Hiába várunk a nagy sztárra,
Úgy tudjuk, hogy már feladta.

Előbb a bringazseni, most ő.
Vajon ki lesz a következő?
Beleborzongunk az egészbe.
Meredten nézünk a fénybe.

Valaki elment közülünk.
Egyszer mi is megyünk.
Az asztalon egy gyertya ég.
S sírunk fehéren feketén.

Kisköre, 2014. április 30.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mike_Bettina2014. október 25. 21:44

Köszönöm.

erzsebet102014. október 25. 10:44

Szomorú az alkalom, de a vers szép!

Molnar-Jolan2014. október 25. 09:27

Szép emlékezés, jó vers.