Meszaros_Vanda blogja
Meszaros_Vanda• 2019. december 21. 14:08
Ő Maga a Remény
Egy nagy teremben ülök.
Sok sok idegen körülöttem.Senkit nem ismerek és ez megrémit.De egy kedves férfi odalépett hozzám és egy palack ásványvizet nyújt felém.Felnézek rá, de nem látom tisztán az arcát. Vajon ki lehet ő ?Egy csodás téli nap van.Sétálok a hóesésben.A hideg kellemesen csípi az arcom.Lassú tempóban haladok mégis megcsúszik a lábam.És elesek.Egy kedves idegen odalépett hozzám és a kezét nyújtva felsegített.Felnézek rá, de nem látom tisztán az arcát.Vajon ki lehet ő ?
Egy tavaszi reggel kint ülök a parkban egy padon,élvezem a kellemes napsütést, a madarak csicsergését.Majd egy kedves idegen odajött, és leült mellém.Felnézek rá, de nem látom tisztán az arcát.Vajon ki lehet ő?
Nyári elviselhetetlen hőségben a buszon ülök.Pokoli meleg van, szédülök.Érzem ahogy a testem kezdi feladni a harcot..És elájulok.Valami furcsa érzés lesz úrrá rajtam, de mégis kellemes.
Lassan kinyitom a szemem.Egy arcot látok.Ismerősnek tűnik ahogyan rám mosolyog,pedig sosem láttam korábban.Végig pillantok rajta, és ahogy a kezéhez téved a tekintetem villámcsapásként ér.Ő az , az idegen.Felismerem.
Most már tudom ki ő.
-Ő Maga a Remény -
Meszaros_Vanda• 2019. október 7. 10:58
Másfél év kellett
Eltelt másfél év,amióta vége lett.
Most már meg tudom köszönni,hogy boldogságot hoztál az életembe. Most már nem rossz fájó amikor rád gondolok. Simogató érzés Amikor a pulcsidba bújok.Most már meg tudom köszönni, hogy újra megnyitottad a szívem.Most már én is boldog leszek,ahogy azt veled reméltem.Meszaros_Vanda• 2019. szeptember 19. 10:55
Kimondatlan szavak
Ha megnéznél egy romantikus sorozatból legalább 2 részt ami már úgy a vége felé halad,
Rájönnél, Mennyi mindent nem mondtál ki amikor ki kellett volna.Rájössz, hogy ahogy telik az idő,felgyülemlenek benned az érzések.Majd ekkor robbansz..A szíved ketté akar hasadni, és csak sírsz..Minden vágyad , hogy elmondd neki,épp úgy ahogy sosem tetted meg.Meszaros_Vanda• 2019. március 18. 08:57
Tökéletes Kajakos
Nagy aratási ünnep van, és az osztályommal megbeszéltük, hogy húzunk egy nevet és veszünk egymásnak az ottani árusoktól valami személyes ajándékot.
De mégis hogy vegyek valakinek személyes ajándékot ha nem is ismerem ?
Van ez az új fiú az osztályban. Még csak 2 napja érkezett.Eddig annyit tudok róla, hogy kajakozott, hogy szívdöglesztő kék szemei , tökéletesen kidolgozott teste van, és hogy a lélegzetem elakad amikor csak meglátom.A neve Márió.
Nézem ahogy mindenki megtalálja a tökéletes ajándékát de én nem. Körbe jártam 100szor már mindent, de semmit nem találtam, ami megfelelő lett volna.
Én vagyok egyedül az osztályteremben, majd hirtelen belép az ajtón Ő.
-Hello. - szólt enyhén érdes hangján majd villantott egy mosolyt amitől a szívem is kihagyott.- Szia. - felelem fülig pirulva. - Figyu, nincs kedved mesélni magadról , közben körbe mehetnénk. - szólok oda bátortalanul.Látom rajta a meglepettséged, de belemegy a dologba.Elindulunk hát a bódésorok között.- Nos, nem tudom mit mondhatnék, nem vagyok én olyan érdekes. - Néz rám, szomorúsággal a szemében.-Na, ezt nem hiszem el. Ne viccelj. -Hát jó. -feleli, majd belekezd. - Kajakoztam 6 éves korom óta, világbajnok is voltam egyszer. Számtalan ezüst és arany érmem van , de sosem voltam a dobogótól távol. A szüleim elváltak . Látom a szomorúságot a szemében amikor ezt mondja.- Testvéreim nincsenek, annyit azért sosem voltak egy fedél alatt a szüleim. Apukám ügyvéd, anyu pedig egy üzletláncot vezet. Imádom a kutyákat - mosolyog -. Sosem voltak igazi barátaim, apám szerint azokat csak lehúzzák az embert. Nem jártam egy lánnyal sem. -Meglepődök, nem akarok hinni a fülemnek, de mielőtt kérdésre nyitnám a szám ő gyorsan rávágja. -Nem, nem vagyok meleg ha erre gondolsz. Egyszerűen csak sosem volt időm erre. Hangosan felnevetünk mind a ketten.
Egy faműves sátorhoz érünk, ahogy egy idősödő bácsika kézzel faragja a tárgyakat. Szerintem ide még visszatérek. Gyönyörűek a munkái.Megyünk tovább, és messziről megláttam egy hatalmas plüss bocit. Megragadtam Márió kezét, majd odavonszoltam ahhoz a sátorhoz.Térdre borultam majd átöleltem a hatalmas pihapuha plüss állatot, ami akkora volt üllve mint én.-Istenem gyönyörű, és puha és és szerelmes lettem. -Áradoztam.Márió persze jót nevetett rajtam, de a kezét nyújtotta és felsegített. Amíg én a szebbnél szebb állatkákkal voltam elfoglalva addig ő valamit susmogott az eladóval.Jó néhány perc telt el mire tovább mentünk, megálltunk egy egy bódénál , ettünk vattacukrot, felültünk a nagy körhintára. Igazán jó móka volt. Mire visszaértünk a bejárathoz, pontosan tudtam, hogy mit fogok neki venni. A kajak volt a legszebb időszak az életében, legalábbis ő ezt mondta, így a fafaragó bácsival készíttetek egyet. Az elég személyes, nem ?!-Köszönöm, hogy eljöttél velem, jól éreztem magam. -Megöleltem és sarkon fordultam.
Megvártam mire kész lett a kis kajak, belevésve, hogy " hajrá bajnok!" . Szépen betettem egy ajándéktasakba , majd vettem egy kis fotótartót amibe az autómatában készült egyik képet tettem bele. Hát remélem ez elég jó lesz. Majd visszasétáltam az osztályterembe.
Beléptem az ajtón mire nem akartam hinni a szememnek. A hatalmas boci, amit a vásárban láttam ott csücsült az asztalomon. Odarohantam hozzá, mire a háta mögül előbukkant Márió.- A te nevedet húztam. - szól fülig érő mosollyal.Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak a kezemben lévő ajándéktáskát felé nyújtottam. -Én is. Elfogadja a kis ajándékot majd kiveszi a kis fadarabot . Odalép hozzám és megölel.-Tökéletes.
Majd a következő pillanatban már az ajkai az én ajkaimon voltak, és hosszan , gyendéken, mégis szenvedélyesen csókolt. Nem szakított minket félbe az sem , hogy egy csapat idióta éppen belépett a terembe.Ő csak szorította a derekam és csókolt.Sosem akarom , hogy abba hagyja.
Meszaros_Vanda• 2018. október 28. 17:11
Ég veled
Ha igazán szeretnél, most itt lennél és ölelnél.Ha igazán értenéd,nem mondanád, hogy szeretsz és hiányzom.
Ha igazán szeretnél, nem néznél rá úgy, Ahogy egykor rám néztél. És most már..Nem fogod többé hallani a hangom.Nem fogsz többé látni.Nem fogsz többé sem ölelni, sem csókolni.Ha felbukkansz az ajtómban, senkit nem találsz ott.Ha elmész oda ahol együtt járkáltunk, érzed, hogy ott vagyok,De sehol nem látsz már.Írj egy levelet..Mondd el benne, mit gondoltál, amikor megismertél?!Mit éreztél, amikor először megöleltél?!Mi zajlott le benned, amikor búcsú nélkül itt hagytál?!Most van egy esélyed elmondani..Most van egy esélyed elbúcsúzni..Utána már nem fogod többé hallani a hangom.Nem fogsz többé látni sem.Mert meghalok.Számodra én meghalok..