A kamikáze levele

Ide is leírom, mert valószínű, hogy a versemet tartalma miatt nem fogják elfogadni:9

Édes, szép Ayamém, törékeny virágszál,
Kérlek, hogy magadra nagyon jól vigyázzál,
Itt,a tenger fölött kemény harcok dúlnak,
Bárcsak vége lenne e rút háborúnak!

Emlékszem, tavasz volt, ezer virág nyílott,
Repített a víg szél rózsaszínű szirmot,
Fogadtunk örökös hűséget egymásnak,
A szél volt a tanúnk, hisz mások nem láttak.

Hol van már a víg szél, édes illatoktól?
Kitört a vad vihar, ami most is tombol,
Elszállt már a tavasz minden fénye, bája,
Szürke lett az ég s az emberek ruhája.

Emlékszem: értem jött néhány titkos rendőr,
Elhurcoltak akkor a nagy egyetemről,
Betuszkoltak aztán sötét autóba,
Társaimmal együtt vittek vallatóra.

Leköptek, pofoztak, ököllel ütöttek,
Hogy ne legyek gyáva féreg, üvöltöttek,
Mint rég szamurájok, azt kell én is, tegyem,
Hazáért, császárért áldozzam életem.

Besoroztak miket, hírnökeit szélnek,
Azt sulykolták belénk: mit sem ér az élet,
Kaptunk korbácsütést, szitkokat és sértést,
Mellette valami kis pilótaképzést.

Amikor ütöttek, nem nyögtem, nem szóltam,
Mert ahogy mosolyogsz,csak erre gondoltam,
Napsugár mosolyod,s zellő nevetésed
Feledtetője volt minden szenvedésnek.

Felöltöm fejpántom, és a gépbe ülök,
Hogy mi lesz ezután, arra felkészülök,
Elmegyek, kedvesem, és amit kívánok:
Legyen végre béke, s találj boldogságot!

Látom a tengeren ellenség hajóját,
Kerülök golyókat, lángoló, vad orkánt.
Ott vár rám a nagy vég, fényesebb a napnál:
Vidáman kiáltom: "Tenno heika banzai!"

A háború elmúlt, hozzámentél máshoz,
Lett szép házad, kerted, aranyos családod.
Ayame, kedvesem, fáradság nem volna,
Ha hoznál pár íriszt néha a templomba?