Marie_Marel versei, gondolatai

Vagyonnyilatkozat

"Alul�rott - kelt, mint fent - nyilatkozom
arr�l, hogy nincs n�kem semmi vagyonom.
Nem is �rtem, mi�rt zaklatnak ezzel
az �ltalam unt lemezzel: gazdag ember
minden k�pvisel�. Dehogyis az, k�rem!
Sem �n nem vagyok, sem pedig feles�gem.

Kicsi a r�szem, nehezek a napok,
f�teni sem tudok, oly' szeg�ny vagyok,
�n �r�l�k, ha ilyen nagy hidegben
melegben lehetek itt, a Parlamentben.
Saj�t lak�som, �s egy k�tcsei sufni
K�lcs�nnel terhelt, mikor fogy el, nem tudni.

Oly neh�z a k�pvisel� �lete,
Nincs nappala szeg�nynek, sem �jjele.
A haza gondja nyomja az � v�ll�t,
�s be kell fizetnie a c�ges �f�t.
Alig maradt zsebben hat havi alapd�j
a sz�z milli�b�l." �rja, �s k�zben s�r...

Csal�di legend�rium Az a piros kab�t 2. r�sz

Csal�di legend�rium

Az a piros kab�t

2. r�sz.

- Tudja, Szab�, maga j� katona. Nem �rtem a m�ni�j�t, de a j� vezet� tudja mikor legyen eln�z�. - mondta a v�g�t m�r vigyorogva az �rmesterem.

- Azt�n legal�bb helyes a kicsike? - kacsintott v�g�l.

- Hisz mondtam m�r, � a leghelyesebb kisl�ny a sz�les f�ldkereks�gen! - vigyorogtam vissza.

- Na t�nj�n el! F�l �ra, nem t�bb! - intett. Tisztelegtem �s m�r futottam is a Duna ir�ny�ba.

�jra elfogott a nyugtalans�g. Rem�lem l�thatom...

Elvette az Isten az eszemet, mikor azt tettem... Hi�ba, no, heves a term�szetem. Kisportolt, er�s gyerek vagyok, meg is szeppent mindenki a m�helyben, mikor az �ll�re kicsaptam a t�zkil�s kalap�csot:

- Ezzel �t�m agyon, aki felveszi a munk�t! N�lunk nem lesz senki szt�jkt�r�! - mondtam �s k�zben kidagadtak a nyakamon az erek. Mit mondjak, senki sem pisszent.

Azon viszont m�r nem volt mit csod�lkozni, hogy n�h�ny napra r� megkaptam a sasbeh�v�m. �gy ker�ltem ide, a l�gelh�r�t�khoz. Ide a megveszekedett kem�ny leg�nyek kellenek , f�leg a Citadell�ra.

Pedig j� helyem volt a Fegyvergy�rban, no meg katonai mentess�get is biztos�tott. Kellett is, mert Mami egyed�l nevelt fel minket, testv�re gyerekeit, engem �s a k�t kish�gomat.

(Kish�gaim, mindig �gy emlegettem �ket. A legjobb bar�tom, J�zsi, mikor elj�tt hozz�nk csak �llt, mint a kapub�lv�ny, mikor Ibit megl�tta.

- Te Feri! Hisz � m�r nem kicsi! K�sz n�, �s milyen sz�p! - b�muldozott.

- Nem is mutatom be ak�rkinek! - csaptam h�tba a b�muldoz�t, aki nagyon ott felejtette a szem�t Ibin...)

Mindegy m�r, hevess�gemnek k�sz�nhetem a bajt hogy itt futok �pp - az im�nti l�giriad� lef�j�sa ut�n - a Citadella eleje fel�.

*****

- Jaj Istenem, de nagy gond! - s�hajtotta v�g�l Mami.

Nem nagyon t�r�dtem ezzel a s�hajjal, hisz k�zeledt�nk a S�rh�z utca v�g�hez. Felkaptam B�c�t �s szapor�n, szinte futva mentem tov�bb. M�r nagyon v�gytam r�, hogy megl�thassam.

(Mindig �gy h�vott kish�gom. Meg is lep�d�tt a legjobb bar�tja, J�zsi, mikor el�sz�r elj�tt hozz�nk. Jajj, de rajtam felejtette a szem�t...

- Te Feri! Hisz � m�r nem kicsi! K�sz n�, �s milyen sz�p! - b�muldozott.

- Menjen m�r! - pirultam el hajam t�v�ig �s gyorsan kifordultam az ajt�n, hogy leplezzem zavaromat. Pedig, jajj, de nagyon tetszett!)

V�gre ki�rtem a sarokra. B�c�n megigazgattam a kab�tk�t �s p�r l�p�ssel el�bbre k�ldtem, hogy j�l l�that� legyen. Olyan aranyos, ahogy az izgatott kis arcocsk�j�val a Citadella fel� pillantgat...

***

Ott �lltam a Citadella orm�n, kerestem a jelet, amit megbesz�lt�nk Mamival, amikor megkaptam a sasbeh�v�t.

-Mamik�m, ugye megteszitek? – k�ny�r�gtem.

- Tudnom kell, hogy nem t�rt�nt bajotok! – mondtam.

***

- Ott van! Ott van! - ki�ltozta boldogan B�ce.

Mami rosszall�s�val nem t�r�dve, lekaptam magamr�l a nagykend�t �s fejem f�l�tt diadalmasan megforgatva el�r�bb futottam. M�k�dik! Megint m�k�dik! �gy l�tszik � is megl�tta a jelet most is, mint minden l�giriad� ut�n. B�ce kis piros kab�tja j�l l�tszik a Citadell�r�l is, h�listennek.

***

Most teh�t f�rk�sztem a t�ls� partot, l�tom-e �ket. Hatalmasat dobbant a sz�vem, mikor v�gre felbukkantak a S�rh�z utca sark�n. Ott vannak! Istenem, �lnek!

K�t karom kit�rva integetni kezdtem fel�j�k.

***

�r�m�mben hars�nyan kiab�ltam, b�r tudtam, �gy sem hallja:

- Feri! Ferik�m! - �s csatlakozott hozz�m egy v�konyka hang a kis piros kab�tb�l:

- B�tyus! Gyere haza!

***

Ugye, hogy � a leghelyesebb kisl�ny sz�les e vil�gon? - gondoltam. N�ztem, csak n�ztem fel�j�k, boldogan integettem, mik�zben ott vir�tott a Duna m�sik partj�n az a piros kab�t: �s benne a kish�gom.

- v�ge -

2012. janu�r 27.

Csal�di legend�rium - Az a piros kab�t 1.r�sz

Csal�di legend�rium

Az a piros kab�t

1. r�sz.

A pince s�t�t, nyirkos, �porodott �s �rezni a f�lelem szag�t. B�ce k�t karj�val szorosan �lel m�g mindig. Automatikusan simogatom, megnyugtat�an d�nny�g�k neki valami ismeretlen dallamot. Kifel� f�lelek. Mintha m�r elhalkult volna az a sz�rny� z�g�s, ritkultak volna a siv�t� hangokat k�vet� robban�sok. �gy van. Felhangzik a szir�na: lef�jt�k a l�goltalmi riad�t.

B�ce mocorogni kezd, maszatos kis arc�t fel�m ford�tva k�rdi:

- Mehetek?

- Menj csak, de ne messzire! - mondom, mik�zben arra gondolok, nem val� gyerekeknek a h�bor�. Hisz menne m�r, szaladna, de nincs hova. M�g mindig nem engedett fel a gyomromban a g�rcs. Megny�jt�ztatom a derekam, nekem is j�l esne egy kis mozg�s. Neh�z s�hajjal emelkedek fel, m�g a zsigereimben �rzem a f�lelmet. Nem lehet ezt megszokni...

B�ce ut�n n�zek. M�ris ott csacsog valamelyik szomsz�d n�nivel. Szeg�ny kisl�ny. Mindj�rt r�sz�lnak. M�r megint. Nem �rti szeg�ny, hogy itt, a pince vil�g�ban csak ez a k�tszer k�t m�ter a mi�nk. A k�nkeservvel lecipelt hever�, amin h�rman alszunk Mamival, meg a nyug�gy, amiben Karcsi t�lti az idej�t.

F�zni csak egy sparhelten lehet, a l�g�parancsnok gondosan beosztott id�rendje szerint. Hi�ba, � a parancsnok. De kell is hogy legyen, rendet kell tartani, az asszonyok ingerl�kenyek. Minduntalan �sszekapnak valami apr�s�gon. Hogyisne, mikor a m�siknak van m�g valamije, amit megf�zhet, �s a m�sik el� tolakodik... Meg ingerli az embereket az �telek illata, hisz van aki csak az �hkoppot nyeli. Micsoda vil�g!

***

Elmentek! V�gre, elmentek! - gondoltam magamban, mik�zben megt�r�ltem arcomat koszos zubbonyom ujj�ban. Jancsi ijedten n�zett r�m:

- Megsebes�lt�l? V�res az arcod!

- Nem, azt hiszem, nem. - mondtam bizonytalanul, mert t�bb helyen is cs�pett az arcom. Megtapogattam. H�listennek csak n�h�ny karcol�s.

- Tudod ez meleg volt, el�gg� j�l c�loztak a rohad�kok. De csak a felfr�csk�l� kavicsdarabok karcoltak meg. Katonadolog! - mosolyogtam r� megnyugtat�sul, de nem igaz�n figyeltem r� tov�bb. M�r percek �ta toporgott bennem a gondolat: Na mi lesz? Menj m�r oda! Musz�j volt elindulnom.

Az �rmester�nk nekem h�ttal �llt a g�ppuskaf�szekn�l, azt n�zegette, t�rt�nt-e k�r. Lassan a k�zel�be �rtem.

-Mi van, Szab�? Mit akar? - morrant r�m.

-�rmester �r... - motyogtam t�tov�n, mik�zben bel�l szidtam magamat, �t, az eg�sz nyomorult vil�got. Sz�p kis katona! Na mi van, nem mered k�rni? F�lsz, hogy nem engedi? Az �g rogyassza r� a vil�got, ha nem, d�h�dtem meg magamban.

- �rmester �r! Ahogy m�ltkor is! K�rek enged�lyt...

- A fen�be, Szab�, maga m�g mindig a r�geszm�j�vel k�nl�dik? - legyintett kiss� d�h�sen. Figyelmesen r�m n�zett, majd megenyh�lt a tekintete.

- Tudja, Szab�, maga j� katona. Nem �rtem a m�ni�j�t, de a j� vezet� tudja mikor legyen eln�z�. - mondta a v�g�t m�r vigyorogva.

***

B�ce, gyere ide! - sz�ltam a kisl�nyra.

- Gyere kicsim, felvessz�k a sz�p kab�todat.

Erre m�r r�ppent is. Mami is cihel�dni kezdett, menn�nk kell. De el�tte, mint mindig, fontos dolgaink vannak.

A l�giriad� lef�j�sa ut�n az els� dolog: ki kell menni az udvarra, megn�zni mennyi k�r �rte a h�zat. Nem kaptunk-e itt-ott tal�latot.

Lassan sz�lling�ztak el� a pinc�b�l az emberek. Most nem �rt minket t�l nagy k�r.

A h�z egy sark�n�l m�r a m�ltkor les�p�rt a bomba n�h�ny lak�st. Mint egy sz�nh�zi d�szlet, olyan lett. Egyszer voltam sz�nh�zban, ott volt ilyen szoba, csak h�rom fala volt. Ezt is �pp ilyennek l�ttam az udvarr�l. A szoba egyik fala egyszer�en elt�nt. A m�sik h�rom �llt. M�g egy f�nyk�p is ott l�gott a falon...

K�rben�ztem. Most nem t�rt�nt nagyobb baj. B�c�t k�zen fogva �vatosan elindultam az emeletre Mami ut�n. Felfel� igyekezett, �vatosan, a fal mellett l�pkedve.

Ez a m�sodik legfontosabb dolog a l�giriad� lef�j�sa ut�n: megn�zni, hogy �pek maradtak-e az ablak�vegek.

Mi az ablak�vegeknek k�sz�nhett�k, hogy itt h�zhatjuk meg magunkat a m�sodikon, a m�lt�s�gos�k lak�s�ban. �k vid�kre k�lt�ztek, �s megb�ztak benn�nket, hogy fel�gyelj�k a lak�st, vigy�zzunk az �vegekre. Minden lak�sban le voltak szedve a bels� sz�rnyak. Gondosan becsomagolva �lltak egy sarokban. Ha a m�sik bet�rt volna, cser�ln�nk kellett volna az ablakt�bl�kat. �vegest szerezni sem k�nny� mostan�ban, de ha kellett, m�gis csak egy kis esem�nyt jelentett a j�tte. Lehetett besz�lgetni egy idegennel, akit�l nem kellett f�lni.

L�giriad� ut�n ellen�rizn�nk kellett, hogy rendben vannak-e az ablakt�bl�k. Rendesen elv�gezt�k a feladatunkat most is. Mindent leellen�rizt�nk, azt�n v�gre elindulhattunk. Szapor�ztam a l�pteimet, mert el�nt�tt a nyugtalans�g. Vajon minden rendben van?

Ijedten gy�m�sz�ltem a hajamat a nagykend� al�, mert Mami h�tran�zve r�m d�rrent:

- H�zd szorosabban azt a kend�t magadon, te l�ny! Egy ty�k�rt cser�ltem, megbecs�ld �m! H�nyszor mondjam, hogy vigy�znod kell, nagyon vigy�znod! Ne l�ssanak a katon�k fiatal l�nynak. B�jj csak abba kend�be, csak az orrodat l�ssam!

***

folyt.k�v.

L�tod? Tanultam T�led.

L�tod? Tanultam T�led.

Nagyasszonyommal t�lt�ttem
az elm�lt napokat*...
�rz�keny, �szinte levelekkel...
Felszikr�zott a gondolat,
az �n b�n�m: �rnom kellett volna.
�rni, �rni, �rni...
Egyenes gerinccel.
Nem gondokat s�rni.
Nem h�r�rt, siker�rt, csak
hogy megsz�lessen.
A gondolat. �nmag��rt, s hogy s�rja
ne legyen jeltelen.
Benne temettem �nmagam.
Vir�got sem hordhatok r�:
Imm�r mind nyomtalan.
Vaj�dott gy�ngyeim t�n
m�gis megsz�letnek,
l�ncc� lesznek, �r�m�mre,
s lesz kin�l megpihennek.
K�sz�n�m Neked
p�ld�dat, hallhatatlan,
t�retlen hitedet.

(Bocs�nat, hogy tegeztelek!)

*Szab� Magda: Dr�ga Kumacs

K�sza gondolat

K�sza gondolat
(annak, akit illet)

zsigerben lapul� tudattalan p�lda...
eldobn�d n�ha
b�rbe akad� sz�r�s bog�ncs
ha seg�thetek, ki�lts!