Ketten két szobában rettegünk

Boldog idők: magamban hordtalak,
egyek voltunk, lelkemmel óvtalak.
Közös volt étkünk, boldogan éltünk.
Jött az idő, a születéstől féltünk.

Kettéváltunk. Karomban tartottalak.
Semmivel sem gondolva csodáltalak.
Testemből tápláltalak szeretettel,
széltől is óvtalak, édes kis ember.

Teltek az évek. Fiacskám okosodott.
Verset tudott, ajándékul rajzot hozott.
Mese, kirándulás, a falon meseképek,
hittem, életed is meseszép lesz.

Tragédiánkban nem jól vizsgáztam,
tudom már, hogy sokat hibáztam.
Megoldásnak látott beteg lelkem
mindent. Jó lesz kisfiam sorsa!

Felnevelni jól szerettelek volna.
Tűrtem, de ne beszéljünk róla.
Célunk összeomlott. Fiatal életed,
higgy nekem, újra kezdheted!

Ketten két szobában rettegünk.
Nincs nyugodt esténk, reggelünk.
Szívemből fakadt drága magzatom,
fel, segítsünk együtt a gondokon!