Paul Verlaine: Őszi sanzon- több fordításban
Kántás Balázs
Messze szálló
bús gitárszó
hangja zeng
peng a zord ősz
gyászos és bősz
hangszere
Én félhalott
árnyék vagyok
csak nézem
elém hogy száll
elmúlt sok száz
emlékem
Felkél a nap
és elragad
az éjjel
mint hullt levél
elszállok én
a széllel
***
Szabó Lőrinc
Zokog, zokog
az ősz konok
hegedűje,
zordúl szivem,
fordúl szivem,
keserűre.
Fullaszt az éj;
arcom fehér,
s ha az óra
üt: zokogok,
régi napok
siratója.
S megyek, megint
hányódni, mint
az elárvult
zörgő levél,
mellyel a szél
tovaszáguld
***
Térey János
:Síró vonón
Bong monoton
Őszi dallam,
Szivemre tör,
S kínja gyötör
Lankadatlan
Arcom komor
S fakó, mikor
Óra kongat,
És zokogok,
Ha tűnt napok
Fölragyognak
S már indulok,
Rossz szél suhog,
S messzekerget,
Mint dérlepett
Holt levelet,
Földrevertet.
***
Tóth Árpád
(Nyugat; 1917/ 9.)
Ősz hegedűl
Szünetlenűl
A tájon
S ont monoton
Bút konokon
És fájón..
. S én csüggeteg
Halvány beteg,
Mig éjfél
Zeng, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél...
Oh, múlni már,
Ősz! húllni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
***
Tóth Árpád
(Közismert változat)
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél
Ó, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
***
Forrás: http://eszterlanc.multiply.com/journal/item/71/71
|
Egyéb