Kedvenceim

Lesznai Anna: Ittfeledt holmi

Aznap is így lesz: bezárul az ajtó
- utánad nézni már ma sem merek -
de aznap nem várlak haza ebéddel,
jó puha ágyat néked nem vetek.
Lelkem abroszán elfakul a rózsa,
örömet sose tálalhat neked,
nem leszel kisfiam, se kedvesem,
nem leszek többé anyád, kedvesed.
Üres a szoba, már nem mi szobánk,
ittfeledt szegény tárgyak visszasírnak.
Bánatos testem hova csukjam el?
Rozoga lábú napok el nem bírnak.
Mi lesz velünk - kitől kérdezhetem?
Kívüled nincsen kitől kérdenem.
Hol sírhassak, ha nem a térdeden,
ki gyógyítson, ha te leszel sebem!
Neszt hallottam... talánha hazatértél!
Üldöző hangok kísértgetve járnak...
...Egy pár sámfa, gyűrt keszkenő, egy plajbász
egy törött senki-semmi hazavárnak.

***


Marie Marel: Emlékeznek rád...

- fotelodban
testsúlyodtól süppedő nyomok
emlékemben
térden ülve tündéred vagyok

- nyakszirtemen
édes szádtól borzongó pihék
nem feledik
kedvesemnek hozzámszőtt szívét

- asztallapon
múlt porától belepett lapok
kézírásod
őrzi hangod: nem lehetsz halott

2009. május 22.