Maria_HS blogja
Verseim
"Versekkel a szívemben születtem,"
A szavak világában más az éden.
Elmondhatom és festhetek tavaszt,
Szívednek oly nagyon kedves földszakaszt.
3334
Olykor magam-magammal játszanék
A szavakkal, kérdeznék és felelnék.
Vitába is szállnék önmagammal,
Pláne, ha rólad folyna aposztata.
3030
Halottaim
Lassan ideérnek és mesélnek régről,
Szépnek látszó múltról s talán a jövőről.
Hisz "Elmúlnak lassan minden földi lázak."
Ott nem lészen többé érzés, s múl` a vágyad.
2824
A szememben ártó szándék,
Veled én biz` rosszul bánnék.
Hiszen nem vagy aranytálka,
Lappangó vagy, mint a nátha,
S remény talán, hogy elkerülsz
Vagy pocsolyában elmerülsz.
3332
"Kicselezni, mit az élet közénk taszít."
Az ősz színét, mely cinkosan mindent elvakít.
Esténként mélán nézem az eget, taszít
a gondolat, hogy a téli szél majd megfakít.
3432
...
Szótlanság, mégis érthető vallomás.
3335
S mint annyian már megírták, búsnak
látták, olykor tán szépnek az elmúlást.
Látatom véled máshogy azúrnak,
meseszerűnek, hogy most másképpen lásd.
2927
"Van, aki tévedésből jő e földre"
S keresi folyton-folyvást a kiutat.
Nappal is úgy vágyik a néma csöndre,
Irigyli azt, ki jókedvében mulat.
3835
Elmúlik,
gondoltam az év elején bölcsen,
hagytam, hogy elsodorjon a gondolat.
Kerestelek mindenhol, a zöldben,
biz` ízleltem álmomban a csókodat.
3061
"Úgy bujkálok a Szánalomtúl,
Találkozástúl és beszédtűl,"
Miért tagadnám, hogy azontúl
A látványodtól testem szédül.
2627
"Hárfámat már fölakasztottam,"
Éreztem gonoszok leheletét.
3434
Akartam valami szépet alkotni
Neked s felküldeni a csillagokkal
Yling illattal valamit létrehozni
Átkarolva ölelni téged s múltat
Karodban mesélni mily` az éjszakám
Nevetve boldogot is eljátszanám...
3431
Múlik az idő, és elkopnak az évek,
veszíted szépséged, s erőd néha léha.
Azt gondoltad, hogy az idő bölcsnek nevelt,
hogy tudsz mindent, hisz napról napra öregszel.
3636
Próbálom felidézni a szemed
fényét, ahogy rám tekint, talán látom,
mennyi szó s mennyi kedves üzenet
van a tekintetben, nekem szól, átfon.
4137
Látod, készülődik a természet,
virágba öltözik, a nép ünnepel.
Virágvasárnap csokorba szedi
a barkát, templomban imát mond, szentel.
Emlékezés
Találkozunk még, mondanám,
De már nem hiszem, hogy újra eljövök,
Mert Gammapolis vár reám.”
R.I.P
Gondolatok egy képhez..
"A régi bánat csendbe forrni kezd, mint régi bor",én
vártam rád, az érkezésed váratott, és a percek
rohantak, kárörömmel, cinkosan tova sietek,
már tudtam, hogy a múló idő mindent széjjel tipor.
Kérleltem, hogy szánjon meg legalább még néhány percre
nevetve kettőt ütött, s toronyóra lánca táncot
lejtve, zakatolt, tik-tak,feled el ezt a románcot.
Tudtam, hogy a remény is szakadt e bús éjszakában.
Rég volt, s mégis a régi percek átölelnek bánton
" A régi bánat csendbe forrni kezd,a sóhajokkal".
Itt maradt egy fénykép, régen történt, ma már csak emlék.
Így vártam rád, egykor egy, reménytelen éjszakában.
Tóth Árpád: Idézet
Vers
Egy vers.
Tétova minden pillanat, látod beleremegek, a gondolatbaszárnyakon repül az álom s látomsorsom, veled indulok kalandba.MariaHSVersem
"Versekkel a szívemben születtem,"
A szavak világában más az éden.
Elmondhatom, és festhetek tavaszt,
Szívednek oly nagyon kedves földszakaszt.
Derült égre is tehetek borút,
És hagyhatok itt-ott, virágkoszorút.
Tehetek a sírra verset, rímmel,
Tudni fogod, míg élt hogyan is mímelt.
Szerelmet mondok, valók szavakkal,
Dobozkát átkötöm neked szavakkal.
Mesélek neked hegyeket völgyet.
S hallgatok neked, vádló csendet, bölcset.
"Versekkel a szívemben születtem,"
S némaság " csöndje vert tanyát a létben,"
Idézet: Ambrus József