Manyak Katalin blogja

Szép Tündérország támad föl szívemben 
Ilyenkor decemberben. 
A szeretetnek csillagára nézek, 
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, 
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot, 
S amit az élet vágott, 
Beheggesztem a sebet a szívemben, 
És hiszek újra égi szeretetben, 
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet 
Hallok, szomorún nézek, 
A kis Jézuska itt van a közelben, 
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben. 

Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt 
Valami elszorul legbelül 
És úgy szorít, hogy az ember menekül 

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell 
Amit a másik örömmel elvisel 
Nehéz szeretni okosan, józanul 
Szeretni sajnos senki nem tanul 

Távol tart egy félénk mozdulat 
S a vallomáshoz nincsenek szavak 
Valahogy mindig rosszkor érkezünk 
S néha magunk elől is menekülünk 

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó 
Ahogy az örömmel elfogadható 
Nehéz szeretni okosan, józanul 
Szeretni sajnos senki nem tanul 

A közeledés is félreérthető 
A hazugság is lehet megnyerő 
Néha túl érzékenyek vagyunk 
Máskor meg a büszkeség a bajunk 

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell 
Amit a másik örömmel elvisel 
Nehéz szeretni okosan, józanul 
Szeretni sajnos senki nem tanul....

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

"Olyan furcsák vagyunk mi emberek, 
A szemünk sír, az ajkunk nevet. 
Azt hisszük másról, hogy boldog talán 
S irigykedünk egy-egy szaván. 
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, 
Gondolatai tiszták és szabadok, 
S nem vesszük, dehogy vesszük észre, 
Hogy könnyek égnek csillogó szemében. 
Oly furcsák vagyunk mi emberek, 
A szemünk sír, az ajkunk nevet. 
Hazugság az egész életünk, 
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk." 
(Dante)

Már vénülő kezemmel,

fogom meg a kezedet.

Már vénülő szememmel,

őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán

ősi vad,kit rettenet űz,

érkeztem meg hozzád

S várok riadtan Veled.

Már vénülő kezemmel,

fogom meg a kezedet.

Már vénülő szememmel,

őrizem a szemedet.

Nem tudom miért,meddig

maradok meg még Neked,

de a kezedet fogom

s őrizem a szemedet.