Mandolin blogja

Mona74•  2017. augusztus 25. 20:22

Deák Mónika: Csillagok alatt

CSILLAGOK ALATT

 

Újra a tenyered volt, a szemed, mellkasod,

a biztonság, mit csak lényed adhatott,

a két karod, a vállad, óvó menedékem,

s a pillanat, hogy egyszer újraélem...

Ennyi volt csak Kedves, egy megkésett vallomás.

Az idő megrágta saját vasfogát,

hogy a lehet, nem lehetből lehet-e mégis?

Hogy a "külön jobb" csak rossz hipotézis...?

 

Mert hiába távol, hogyha szeret az ember,

szalmaszál ruhánk még mindig úgy perzsel,

s a csöndünk, ó a csönd is sóhajokat kerget,

kihagyott esélyből gyúr egy + egyet.

Reményt és kételyt összead és kivon,

a józan észt hagyja, hogy magában igyon;

a gondolat rohanva össze-vissza téved,

s két ember lelkéből gyúr egy merészet.

 

Vágyak horizontján, hol a hold olvas mesét,

már semmi sem számít, vonzás küld feléd,

s az elmélet tűnik, csak a pillanat marad,

ott a tóparton a csillagok alatt.

(Budapest, 2017. augusztus 11.)


Deák Mónika
 © 

Szerzői és minden jog fenntartva

Mona74•  2014. október 9. 21:43

ESŐTÁNC

DEÁK MÓNIKA: ESŐTÁNC

 

Hitted-e fölöttünk a béklyótlan felhőt,

hogy a cseppek egyenként nem ehetők,

s hogy ígéret nélküli kapzsiságunkból

nem születnek többé hűtlen szeretők?

Láttad-e előttünk a megcsonkolt ereszt,

hogy sírja éjbe az izzadó vihart,

úgy ropog lelke, mint ha örökké félne,

s érzi, hogy az eső még napokig kitart?

 

Álmok voltunk a gyarló gondolatokban,

múltunkba süppedő bús ideálok.

Csorgatunk jeget a málnabokrainkra,

de menyegzőnkre a világ a zálog.

Záporunkból néha elmarad a pára,

s csak száraz napokat görnyed a lélek.

De hol marad szánkból a suttogó tenger,

s a naplemente, hol zsigerbe téplek,

hol összekenhetlek csókíz cédasággal,

s belőled szürcsölöm buja titkodat...?

Csak délibáb. Hisz ázott verebek vagyunk,

s dróton ülve nyeljük a villámokat.

(2014. október 9.)

 

Deák Mónika © 

Mona74•  2014. szeptember 26. 07:00

BOLOND-MESE

 DEÁK MÓNIKA: BOLOND-MESE

(gyógyszer káosz idején)

 

Úgy esett, hogy a hold kocka lett,

a víz tükröt festett az égre,

kuruttyok játszották a békát,

a ciripek tücsköt zenéltek,

s a fordult képet furcsán nézte

egy vakond a fűzfa tetején.

- Bolond világ! - szólt, s messze úszott

a kóbor elmebaj tenyerén.

 

(2014. szeptember 25.)

Deák Mónika © 

Mona74•  2014. június 1. 20:49

Nyári rajz

Deák Mónika: Nyári rajz


Add a kezed! Fogyjon el velünk a nap

bort kóstolva a részeg horizonton!

Csillagból szikrát rajzolok szívedre,

s neved az éj alatt betűkre bontom.


Puhára főzött vad lettem karodban,

bőrömbe oltottak heves bíborok;

cseppekbe szédül, és izzad és sóhajt...

Bódult ölelésbe lázat suttogok.


Jaj! Hogy lükteti magát a szerelem...

Hát hagyom! Ropja csókba, tűzbe táncát,

én sodródva csábulok bordáid közt,

s nyárba kócolom a végzet románcát.


(2014. június 1.)



(Szabad változat:


Deák Mónika: Nyári rajz


Add a kezed! Fogyjon el velünk a nap

rímtelenül, mint hóbortos képregény!

Csillagból szikrát rajzolok szívedre,

s beleírom nevem ékes betűkkel.

Mily nagy a hatalmad csöndem fölött!

Halkan cirógat szemed barnasága,

olvadva hódít egy saroknyi mosoly -

s lebegek. Puhára főzött vad lettem

karjaid között, s te bőrbe szívott méz.

Jaj! Hogy lükteti magát a szerelem!

Hát hagyom! Marjon tűzbe ezer veszély,

égessen csókod örök kábulatba,

én sodródom csábulva bordáid közt

s nyárba kócolom a végzet kegyelmét.)

Mona74•  2014. május 28. 15:07

KEREKEN

Deák Mónika: Kereken


Eltelt idő, mint annyiszor tíz meg tíz

fogakat húzva a küszöbre szédül;

a számban még fanyarul kor-had az íz,

hajamba az év pókfonalat fésül.


Arcomból simuló, csontomból fáradt -

hófehér szálaktól teljes az egész;

humorba nézek, hogy magamba lássak,

sokszor csak cinikus, máskor meg merész.


Összecsókolózik sok példabeszéd,

koccan a bölcs, meg a nyűtt tapasztalat.

Irányok és árnyak írják a mesét,

míg jövőt olvasok hold-asztal alatt,


s álmodom tovább, hogy az élet édes,

s az irónia a hátamon pihen,

hogy lehet a papír akárhány éves,

mégis csak úgy, ahogy itt belül hiszem.


Hát telhet még annyiszor, sokszor a tíz,

koordinátáim a fejemben élnek,

s míg frissül a csíz, és vitamin a kvíz

fityiszt mutatok a kor hírnökének.


(2014. május 28.)