Mamamaci40 blogja

Szokásos esti idill. Ildi holnapra készül. Gyógyulóban lévő párom próbálkozik valami nézhető műsort keresni, én szokás szerint itt a gépnél. Próbálok egyszerre sehova és mindenhova figyelni. Aztán komoly, figyelemfelkeltő mondatok úsznak a fülembe...a riporternő egy vékony fiatalasszonnyal beszélget, nem itthon, és valahol mintha a világ végén állna a kalyibája. Havas táj, erdők hegyek körben, s bár panaszszó hallik, tárgyilagosan, hogy ő hiába kilincselt, elutasították, ám mégis voltak jó emberek akik segítették. Nehéz megélniük a kislányával gondjaik hegyén nehezen lát át. Ám mindezt olyan csodálatos hittel, minden felháborodás nélkül....hogy sok-sok kilométer távolból is fejet hajtok ilyen emberi méltóság előtt...s közben zokog a lelkem vajon Isten látja-e ám biztosan látja azt a fiatal teremtést akinek ereje példátlan...de hogy az emberek ennyire lelketlenek...tisztelet a kivételnek. Milyen világ ez?